Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)
Néprajz - Bereznai Zsuzsa: A félegyházi katolikus nép vallássosága
NÉPRAJZ 403 könyv, összegyűjtött kéziratos imaszövegek. A papoktól kapott, vallásos emberek között körbejáró imaszövegeket egyes hívek összegyűjtötték, átmásolták. A búcsújárások alkalmával is gyakorta hoztak haza újabb és újabb szövegeket a hívek, amelyeket kéziratos vagy nyomtatott formában kaptak, vagy más vidékről jövő hívekkel cseréltek. A félegyházi kisgyermekeket igen korán, négy-ötéves korukban megtanították a legfontosabb imákra. „Az édesapám először a Miatyánkot és az Üdvözlégyet tanította meg, utána a hosszabbakat". Általában ezt a két imát tanították meg először a gyerekeknek. Az is gyakran előfordult, hogy a nagyszülők tanítottak meg egy-egy imát az unokáknak: „A nagyapámtól tanultam a Kisded Jézusimádságot. Én nem nagy lányka voltam, oszt akkor nagyapám . .. amikor nálunk volt. . . oszt elkapott, hogy gyere kislányom, mondjuk el a Kisded Jézus-imádságot. Az meg így szólt, hogy: A Kisded Jézusom most innen elfutott, / Mert emberek között segítőt nem tudott. / Bánom sok vétkemet; szent fiadnak vére / Mossa meg szívemet kegyesen fehérre!" A tanyákon lakó családoknál nem volt mód arra, hogy egyszerre mindenki bemehessen a városi templomba, de az otthon maradottak is elvégezték az adott napra előírt imákat. „A mostohaapánk mindég elővette a Krisztus atyafisági könyvet. Abból imádkozott, ha gyütt a sora. Mert ugye a templomba mindnyájan nem mehettünk, és messze laktunk a templomtól". Étkezés előtt és után, valamint este, lefekvés előtt volt a leggyakrabban alkalom a közös családi imákra, áldásmondásra. „Reggel, amikor az asztalhoz ültünk, akkor a reggelinél imádkoztunk közösen. Az apám vezette, mink meg mondtuk utána. Reggeli előtt mondtuk az asztali áldást. Mikor végeztünk az evéssel, azt mondtuk: Aki ételt italt adott, annak neve legyen áldott!" Az étkezés előtti alkalmakkor egy tanyasi családban a következő asztali áldást volt szokás elmondani, amely egy imakönyvben szereplő áldás laikus változata: „Mindeneknek szemei! Tebenned bízunk, Úr Isten, ki adsz nekünk eledelt alkalmas időben; fölnyitod szentséges szemedet és kezeidet, és betöltesz minden élőket áldásaiddal. Uram, áldd meg a mi eledelünket, amelyeket bőséges jóvoltodból hozzánk veendők vagyunk — a mi Urunk, Jézus Krisztus által, amen"! 3 Az idős, magányos emberek életében az imáknak és a vallási olvasmányoknak igen nagy szerepe van. Van olyan idős ember, aki betegsége miatt nem tud elmenni a templomba, s mindennap maga végzi el a misét: Bibliaolvasással, imákkal tölti idejét. Egy idős, szociális otthonban élő asszony a következő esti imákat mondja: „Én sorba szedem .. . Legelőször is imádkozom az Úr angyalát, aztán a Miatyánkot, aztán az Üdvözlégyet, majd a Hiszekegyet, aztán a Tízparancsolatot mondom el. Aztán a Gyónom a mindenható Istennek . . ., a közgyónást, és aztán a Fölajánlást. Ez nagyon szép, ez a Fölajánlás. Úgy szól, hogy: Uram, Jézus Krisztusom, 3. Étkezés előtti asztali imádság.
