Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)
Néprajz - P. Szojka Emese: A garai templom fogadalmi szobrai
378 P. SZOJKA: A GARAI TEMPLOM FOGADALMI SZOBRAI — mint másutt is az országban — a német telepesek honosították meg a faluban. 30 Nepomuki Szt. János kultuszának megjelenése a betelepített németek mellett az egyház hatásának tulajdonítható. 31 A többi szent alakját Európa-szerte általános tisztelet övezte, ezért nem köthető a falu egyik vagy a másik nemzetiségének vallási kultúrában jelentkező sajátos vonásaihoz. Gara egyházi életének új szakaszát jelentette, amikor plébániája és temploma a kegyúri joggal együtt a falusi hitközség birtokába ment át. Nagyjából ettől az időtől kezdődik a plébánia történetét, eseményeit megörökítő krónika vezetése is. A templom mai állapotát, különösen gazdag berendezésének okait, körülményeit kutatva a História Domus jelenti az elsődleges forrást. 1877-ben a község az akkori birtokostól, Kohn Józseftől megvette azt a határrészt, mely még nem volt a község tulajdona. 32 így, miután saját határának teljesen a birtokosa lett, a kegyúri jogot és kötelességet is magára vállalta a katolikus hitközség. Két évvel később a tulajdonjog változásának császári jóváhagyása is megtörtént. 33 A hitközségi javak feletti rendelkezés anyagi, pénzügyi alapját az átvett italmérési, malom, korcsma és mészárszék használatából befolyó jövedelem képezte. Ez az alap szolgált arra, hogy fedezze a templom esedékes felújításait és további karbantartását, valamint egyéb községi kiadásokat is. 1879ben megalakították a 60 tagú hitközségi képviselő-testületet, melynek egyik fele német, másik fele bunyevác nemzetiségüekből állt. Ettől az időtől eredeztethető a templom külső és belső képének átalakítására irányuló törekvés. A változtatás igénye a körülmények hatására fejlődött ki. A százéves templom a létszámában megduplázódott gyülekezet 34 számára ismét szűknek bizonyult, az épület külső és belső képe egyaránt leromlott állapotról tanúskodott, s ezek együttesen kényszerítő erővel követelték a bővítést, felújítást. Ahhoz viszont, hogy a gyakorlatban meginduljon a templom átalakítása, a plébános vezető erejére, az igényeket és a szándékokat mederbe terelő irányítására, olykor ösztönző hatására volt szükség. Az anyagi kiadások fedezetéül a hitközségi pénzalap szolgált. Követve a História Domus bejegyzéseit, tulajdonképpen az derül ki, hogy az épület és berendezés megújítása időről-időre ismétlődő, egy állandósult, szinte véget érni nem akaró folyamattá vált. Az épület nemcsak az állagromlás miatt, de az újabb és újabb igényekhez alkalmazkodva állandóan változott. 1877-ben, a helyettes plébánosnak kinevezett új pap idejében kezdődtek a munkálatok a templom renoválásával. Ekkor a dűlőfélben lévő tornyot vasredők30. BÁLINT Sándor, 1977. II. 385. 31. BÁLINT Sándor, 1977. I. 372. 32. História Domus, Gara. 1877. A továbbiakban, ha más forrás megjelölése nem szerepel, a forrás helye külön jelölés nélkül is a garai História Domusban van. A könyv a garai plébánia-hivatalban található. A kutatás számára Boromisza Péter garai plébános bocsájtotta rendelkezésre, melyért köszönet illeti. 33. BOROVSZKY Samu, 1909. II. 323. 34. KEINER, Stefan, 1991. 55.; BOROVSZKY Samu, 1909. I. 84.
