Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)

Néprajz - P. Szojka Emese: A garai templom fogadalmi szobrai

374 P. SZOJKA: A GARAI TEMPLOM FOGADALMI SZOBRAI különállása, legalábbis az érintett időszak házasodási szokásának területén, való­színűsíthető. Az elkülönülés azonban nem jelentette a két nemzetiség egymástól való elszigetelődését. Példa lehet erre éppen a templom is, melynek belső kialakítá­sában mindkét nációnak szerepe volt. A közel kétszáz éves együttélés a kultúrák eredendő különbségeinek nyomát részben eltüntette, ugyanakkor helyet adott a kialakuló közös új elemeknek is. Ehhez a kérdéskörhöz, pontosabban a hagyomá­nyos paraszti kultúra egy helyi vonatkozású részletéhez, a római katolikus hitköz­ség birtokában lévő templom berendezésének történetéhez kíván adatokkal hozzá­járulni az alábbi tanulmány. A község sorsát ugyanazok a meghatározó események, történelmi fordulatok alakították mint a környező bácskai településekét. Eredete az Árpád-házi királyok idejére nyúlik vissza, mint királyi adomány bukkan fel először a község neve, majd a falu birtokosainak változása kapcsán említik a korabeli források. 2 A török hódoltság ideje alatt a települések egy része teljesen elpusztult, nevük legfeljebb valamelyik megmaradt, vagy újjáéledt község határnévanyagába olvadt be. Gará­nak a harcos évszázadokat sikerült átvészelnie, a falu népessége azonban teljesen kicserélődött. Középkori és újkori lakosai között nem mutatható ki a folytonos­ság. A törökkel hol lepaktáló, hol előle menekülő balkáni népelemek egyre-másra bukkantak fel a vidéken. Gara kapcsán is előfordulnak különböző személynevek, szerb és magyar hangzásúak egyaránt, a falu vagy más esetben csak pusztaként emlegetett terület tulajdonosaiként, illetve bérlőiként. 3 A község tényleges lakói­nak nemzetiségi összetételéről a szórványos adatokból annyi derül ki, hogy a 17. sz. végétől már előfordulnak katolikus rácok, akik valószínűleg bunyevácok. 4 A lakosság azonban ekkor még nem tud igazán gyökeret verni. A meg-megújuló harcok, a felszabadító háború miatt nagy a népmozgás. Igazából a 18. sz. elejére szilárdulnak meg azok a történelmi keretek, amelyek képesek biztosítani az állan­dóságot a falu életében az ott megtelepülő lakosok számára. Az 1725—26-os Bács megyei összeírás már név szerint tartalmazza Gara község lakóinak egy részét. Közöttük több, napjainkig követhető bunyevác család­név — Kubatovics (Kubatov); Zomborcsevics; Gugánovics (Gugán); Karagity stb. — szerepel. 5 Rövid időn belül a németek is megjelentek Garán. Az első jövevények a legkorábban betelepített Csataljáról jöhettek. Tény, hogy az 1735-től vezetett anyakönyvekben a korai bejegyzések között felbukkan egy-egy német név, gyako­ribbá az 1760-as évektől válnak. Az évtized végén a község birtokosa, Grassalko­vich Antal telepített több német családot Garára. Egy 179l-es érseki látogatás alkalmával már azt állapították meg, hogy több német él a faluban, mint bunyevác, 2. IVÁNYI István, 1909. III. 37—40. 3. IVÁNYI István, 1909. III. 39.; KEINER, Stefan 1991. 25. 4. KAPOCS Nándor—KŐHEGYI Mihály, 1986. 118. 5. KEINER, Stefan, 1991. 55.

Next

/
Oldalképek
Tartalom