Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)
Néprajz - Bárth János: Bácskai megosztott települések
358 BARTH: BÁCSKAI MEGOSZTOTT TELEPÜLÉSEK zülük 180 telek úrbéri földet birtokló jobbágyok kezén volt. A 10 egyéb parcella közül 4: a templom, a plébánia, a községháza és az uradalmi kocsma telke középület telkének tekinthető, 6 portát pedig inkvilinus jogállású személy, pl. uradalmi inspektor, zsidó kereskedő, kézműves stb. birtokolt. A 180 jobbágycsalád közül 42 család birtokában volt háromnegyed úrbéri telek, ami 41,5 hold úrbéri föld használatát jelentette. A jobbágyok nagy többsége: 104 család fél telket birtokolt, ami 27,5 hold földdel járt együtt. 34 jobbágycsalád került a szegényebb negyedtelkes kategóriába. Nekik 13,75 hold földből kellett megélniük. Természetesen az úrbéri földeket, amelyekbe a szántók és a kaszálók egyaránt beleértendők, kiegészítették még kertek, irtásföldek, szőlők, közös legelők és erdők. 18 . A térképet kísérő birtokkimutatás készítői 96 szállásparcellát vettek számba. Kb. ugyanennyi parcella számolható össze a térképen is. A plénánia, illetve az inspektornak emlegetett lakos is birtokolt egy-egy szállást. Ezeket levonva a 96ból, megállapíthatjuk, hogy 94 szállás volt jobbágyparaszt kézen. A 180 jobbágynak tehát valamivel több, mint fele birtokolt szállásparcellát. Feltételezhetnénk, hogy elsősorban a módosabb jobbágyoknak volt szállásuk, mivel az ő gazdálkodásuk kívánta meg a nagy gazdasági telephelyet. Éppen ezért érdemes a szállásbirtoklás és a vagyoni helyzet összefüggését megvizsgálnunk. Ha ezt megtesszük, láthatjuk, hogy a legmódosabb réteghez tartozó háromnegyed telkes jobbágyoknak csak a fele, 42-ből 21 birtokolt szállásparcellát. A 104 féltelkes jobbágy közül 67 tekinthető szállásparcella-birtokosnak. A 34 negyedtelkes között is akadt 6 gazda, aki rendelkezett szálláskerttel. A vagyoni rétegződés és a szállásbirtoklás összefüggésének vizsgálata tehát Doroszlón nem hozott figyelemre méltó és általánosítható eredményt. Ezért más összefüggés után kellett nézni. Fekete karikával megjelöltük azokat a telkeket, amelyeknek gazdája szálláskertet is birtokolt. Ezzel egyidejűleg különböző jelekkel érzékeltettük, hogy melyik telket milyen vagyoni helyzetű gazda mondhatta magáénak. A jelek térképre vitele után különös kép tárult a kutató elé. (5. ábra). A szállásbirtoklást mutató fekete karikák a két középső házsor és a Mosztongaparti házsor nyugati felén sűrűsödtek. Ott, ahol a legkisebb alaperületuek voltak a lakótelkek. A Mosztonga menti házsor keleti végén és a déli teleksor területén alig akad szállásbirtoklásra utaló jel. Ezeken a helyeken hosszúak és nagy méretűek voltak a telkek. Gazdáik külön szállásparcella nélkül is tudtak gazdálkodni. Figyelemre méltó, hogy ezek a hosszú parcellák jórészt a legmódosabb réteg, a háromnegyed telkesek és a féltelkesek birtokában voltak. Ezért engedhették meg maguknak közülük sokan, hogy ne tartsanak szállást. A legtöbb szállásparcella fél holdat tett ki. Előfordult negyed holdas és 1,45 holdas is. A lakótelkek nagysága változatos képet mutatott. Akadt negyed holdas 18. A jobbágyokon kívül a plébános 55 hold, a község 141 hold földet birtokolt.
