Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)
Néprajz - Bárth János: Bácskai megosztott települések
NÉPRAJZ 351 illetve közterületnek minősíthető, ezért azok a további számításokból kihagyhatok. E telkeket, amelyek jórészt duplák, 2. sz. ábránkon jelöltük: így a róm. kat. templom (39.) 14 , a községháza (34.) és a kocsma (46.) dupla telkét, az iskolaház (38.) portáját, a malom három számot viselő telkét (98—99—100.), valamint az építésre alkalmatlan, vizenyős 1. sz. telket. Összesen 110—8 = 102 számozott porta volt a jobbágyok birtokában. A földkönyv szerint 88 jobbágy birtokolta a 102 lakótelket. Miként fentebb már utaltunk rá, 14 telket „tartalék" telekként használtak. Az összetartozó telkeket 2. sz. ábránkon jelöltük. A 88 jobbágy közül egyértelműen magyar nevet viselt: a 2. telken élő „Kiss András" zsellér és a 37. telken lakó „Paulai Jancsi" negyedtelkes. Egy-két bizonytalan nevet leszámítva a többi név mind szláv jellegű volt. Szerbek és sokácok viselték. Még a 35. telken lakó Philip Pallukov zsidó is, szokatlan módon, szláv néven szerepelt a lajstromban. A térképen több csoportban 66 számozott szállásparcella látható. Van még ezen kívül egy „a" és egy „b" jelű. Az „a" jelű egyetlen név mellett sem szerepel. Valószínűleg elfelejtette felírni az egyébként nagyon precíz mérnök. A „b" jelű parcella a községháza telkének tartozéka volt. Akad még néhány számozatlan parcella, amelyek „tartalékként" használatlanul várták leendő gazdáikat. A szállásparcellák számozása nem sorban halad. A lakótelkek kapták a folyamatos sorszámot. Birtokosaik neve után a szállás számának feltüntetésével feljegyezték a szállásbirtoklás tényét. Mivel akadtak, akiknek nem volt szállásuk, a hézagok miatt a szintén 1-gyel induló szállásszámsor a lakótelekszámsorhoz képest csúszik. A szállások ténylegesen nem olyan sorrendben követték egymást, mint a lakótelkek. Következésképp, mivel a gazdák a lakótelkük helye szerint viselték a sorszámot, szállásaik a legkülönbözőbb helyeken lehettek, illetve szomszédos szállások egymástól nagyon távol eső számokat kaphattak. (3. ábra) A 88 lakótelekkel rendelkező jobbágy közül 66-nak volt szállásparcellája, 22-nek pedig nem. A jobbágyoknak tehát pontosan háromnegyede birtokolt szállást. Tanulságos, hogy a „tartalék" beltelkeket magukénak mondható jobbágyok többsége is tartott szálláskertet. A 13 plusz telkes jobbágy közül tíznek volt szállása is, holott nekik lett volna elég területük a nyomtatáshoz házuk melletti udvarukban. Valószínű tehát, hogy földesúri akarat parancsolta ki a gyúlékony szálasgabona- és takarményféléket a lakófalun kívül fekvő szállásparcellákra. Csak annak nem volt szállása, aki nem birtokolt úrbéres földet. A földkönyv szerint 1803-ban Bogyán családfői közül, a zsidóval együtt 22-en nem rendelkeztek úrbéres földdel. 13. Istorijski Arhív, Sombor, Zbirka urbarialnih spisa, Bodján (Bogyán), 1803. évi földkönyv. 14. A katolikus templom esetében valószínűleg még hosszú ideig üres telekről volt szó, amit a falu sokácai kimérettek, hogy templomot építsenek rajta. A kalocsai érsekség schematismusai szerint azonban a Szent Illés tiszteletére szentelt kis templom csak 1855-ben épült föl. Addig a katolikusok Vajszkára jártak misére. (Schematismus 1942. 118.) A görögkeleti szerbeknek a faluban nem volt templomuk, mert a falun kívül eső kalugyer kolostor templomát látogatták.
