Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)

Néprajz - Bárth János: Bácskai megosztott települések

346 BARTH: BÁCSKAI MEGOSZTOTT TELEPÜLÉSEK A tanulmányozott térképek tükrözik ugyan a bemutatandó települések belterületének hajdani osztottságát, de nem árulkodnak arról, hogy a második belteleknek számító paraszti telephelyek miként befolyásolták a gazdálkodás rendjét, vagyis melyik változatát jelentették a lakótelektől elkülönülő paraszti gazdasági udvaroknak. Az állattartás, a gabonaszemnyerés, a terménytárolás komplex színterei voltak-e, vagy csak egy-egy részfeladatot láttak el? A bemutatandó helységek esetében valószínűleg többféle változat előfordult, sőt, időben is változhatott valamely funkció jellemző volta. Pl. a komplex rendeltetésű szálláskert elveszthette állattartó funkcióját. Szérűskertté, vagyis gabonanyomtató és rakodóhellyé válhatott, míg a szérűskertként emlegetett és szérűskert gyanánt kiosztott parcella „valódi" szálláskertté formálódhatott. A gazdasági telephelyek hajdani pontos funckiója a bácskai helységek esetében nehezen tisztázható. A XX. századi impériumváltozások, államfordulatok, valamint a levéltárak meghurcoltatásai, pusztulásai miatt a témára vonatkozó írott források előkerülése alig remélhető. A nagy időbeli távolság pedig a népi emlékezetet teszi bizonytalanná. Ezért a kutató számára a legkézenfekvőbb járható útként a településosztottság, a kétbeltelkűség tényének regisztrálása, bemutatása marad. Különösen, ha ehhez a munkához a kutatói szerencse jóvoltából, megfelelő térképek állnak rendelkezésére. A térképelemző módszerrel az ábrázolt szálláskertek, szérűskertek változásokban és változatokban gazdag pontos funkciója jórészt adatolhatatlan, a településosztottság elve azonban egyértelműen megállapítható. A mai magyar településnéprajz számára ez sem érdektelen. A tanulmányozott és itt bemutatandó térképek latin és német nyelvűek. Bácsújfalu és Csávoly térképére latinul, Doroszló, Bogyán és Hódság térképére németül írták a helyneveket és a magyarázatokat a térképészek. A lakótelkektől elkülönült paraszti gazdasági telephelyek parcelláinak jelölésére latinul a horreum szót, németül a Tretplatz szót használták. Mindkét kifejezés többes számban, vagyis horrea és Tretplätze alakban szerepel térképfeliratként. Utóbbi a térképekhez tartozó összeírásokban is fellelhető. Esetünkben mindkét szó szérűskertként értelmezhető. Természetesen itt nem arra, a XX. században sok helyen jellemző szérűskertre kell gondolnunk, amely egy községi vagy gazdaközösségi tulajdonban lévő nagy földdarabot jelentett, ahol a közösség tagjai felállíthatták asztagjaikat. Itt a szérűskert magánbirtoklású, tartósan használt földparcellát jelentett, amely egy parasztgazdaság lakótelkektől elkülönülő telephelyeként szolgálta a gazdálkodást. A szérűskertek jelentésű Horrea és Tretplätze többes számú alakok szérűskert parcellák csoportjára utalnak, miként ez a térképeken is megfigyelhető. A szérűskert funkciói közül itt a hivatalos terminológia a domináns feladatra: a gabonanyomtatóhely funcióra utal. Annál is inkább hasznos volt a faluszéli szálláskert jellegű településtartozékokat szérűskertnek nevezni, mert a nyomtatás térigényét a hatalom elismerte, és így a paraszti gazdasági telephely feudális jogi értelemben vett bel telek jellegét biztosít-