Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)
Történelem - Székelyné Kőrösi Ilona: Tanyai iskolaépítési akció Kecskeméten 1926-ban
TÖRTÉNELEM 325 az akció fontosságáról, a kulturális beruházások hosszú távra szóló hasznosságáról kellett meggyőznie. A marxista történetírás több képviselője igyekezett alulértékelni a miniszter irányításával zajló iskolaépítés jelentőségét, s a negatívumok kiemelésével kisebbíteni az akció eredményeit, 37 így elsősorban a kultúrfölény elméletet meglovagoló propagandáról, az épületek számát illető állítólagos ködösítésekről, az építkezés után fennálló hiányokról, a lakosságot érintő terhekről szóltak. Kétségtelen, hogy az akciót széleskörű népszerűsítés kísérte, ám az is könnyen belátható, hogy enélkül a miniszter nem érte volna el azt a sikert a parlamentben, hogy a nyugati szanálási kölcsön egy részét iskolaépítésre fordíthassa az ország. Ezzel a propagandával függ össze a köztudatba bekerült „objektum" kifejezés. Egy objektum volt az egy tantermes iskola, de a vele egy épületben levő tanítói lakás már másik objektumnak számított a statisztikákban. Sokan ma is 5000 népiskoláról beszélnek 5000 objektum helyett. Mindezek azonban nem szabad hogy eltakarják azokat a valós eredményeket, amelyeket Klebelsberg és munkatársai az iskolaszervezés, iskolaépítés és a tanyavilág kulturális felemelése terén elértek. Az akkor épült iskolák jelentős mértékben javítottak a korabeli iskolahálózat elmaradott állapotán. Ilyen rövid idő alatt ennyi iskola felépítésére nem volt példa a magyar iskolák történetében. Valamivel később, a gazdasági válság kiteljesedése idején már nem lett volna megvalósítható ilyen nagyszabású építkezés. Az iskolák az akkor is szorongató anyagi gondok ellenére jó minőségű, tartós anyagokból, tágas telkeken, ízléses tervek alapján, hosszú időre szólóan épültek. Gondoskodtak a tanítói lakásokról is. Ahol az 1950-es, 1960-as évek után szándékosan nem tették tönkre ezeket az épületeket, és iskolaként vagy a kultúra más hajlékaként szolgálnak ma is, ott látható, hogy mennyire fontos és ésszerű volt az építkezés során az időtállóság követelménye. Az iskolaépítések jelentős terhet róttak az egyes településekre és a lakosságra. Az államsegélyek és államkölcsönök révén azonban kilátásuk nyílt arra, hogy rövid időn belül megépüljön az az iskolai hálózat, amelyre saját anyagi erejük sok éven át sem lett volna elegendő. Az akció nem oldotta meg teljes egészében az iskolaügy gondjait. Elsősorban a tanyás településeket érintette, ahol évről évre nőtt a tanköteles korú gyermekek száma. Klebelsberg még javasolta 3000 új objektum létesítését, de a gazdasági válság, a politikai helyzet, valamint a kultuszminiszter halála nem tette lehetővé ennek a tervnek a teljes megvalósítását. A tanyakérdés hosszú ideig foglalkoztatta a különböző szakterületek tudósait, és a hatóságok, a közigazgatás képviselőit egyaránt. A két világháború közötti években a tanyavilág lakossága — különösen a Duna—Tisza közén — egyre nőtt. Kiadványok, konferenciák, sajtóviták foglalkoztak a külterületen élők problémáinak megoldásával. Sokan képviselték azt a véleményt, amelyet a Nagykőrösi 37. Pl. BALOGH Sándor, 1962., MÁK Mihály, 1962.
