Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)

Történelem - Székelyné Kőrösi Ilona: Tanyai iskolaépítési akció Kecskeméten 1926-ban

310 Sz. KOROST: TANYAI ISKOLAEPITESI AKCIÓ . . . Az 1920-as években is működő kecskeméti tanyai iskolák zömét az 1880-as, 1890-es években építették. 1890-ben 15 tanyai iskola működött. A millenniumi iskolaépítési akció keretében 12 tanyai iskolát adtak át. Az 1900-as években a magas gyermeklétszám miatt több helyen bevezették a váltakozó tanítást. Ugyanakkor számos olyan tanyás terület volt, ahol nem volt elérhető távolságban iskola. A háború előtti utolsó békeévben a város által fenntartott tanyai iskolák száma összesen 38 volt.

12 1914-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium újabb 12 tanyai iskola felépítéséhez ígért segítséget államsegély formájában. Az első hat építése még abban az évben megkezdődött, de befejezésükre csak a háború után került sor. Az 1911. évi kecskeméti földrengés, majd az első világháború évei végetvetettek a város erőteljes fejlődésének, annak a korszaknak, amelyet „aranykornak" nevezett Sándor István, Kecskemét 1913—1920 közötti polgármestere. A megtorpanás érvényes volt a kulturális területre és az iskolákra is. Közvetlenül a háború után a többnyire kórházi célokra lefoglalt iskolai épületek visszaszerzése, rendbehozatala és a tanítás rendes mederbe terelése volt a fő cél. A városi iskolák munkáját még 1922-ben is megnehezítette, hogy az Ókollégiumban bérelt 9 tantermet nem tudták visszaszerezni a katonai, közélelmezési, lakásügyi és egyéb hivataloktól, az I. kerületi népiskola egyik tantermét pedig egész tanéven át egy menekült tisztviselő család használta. A tanteremhiány és az osztályok gyarapodása miatt a városi 68 elemi iskolai osztály közül 55 félnapos váltakozó tanítás rendszerében tanult. 1922-ben a pusztai iskolákban is megnövekedett a váltakozó tanítási rendszerben működő osztályok száma, az előző évi 10-ről 19-re.

13 Az 1921/22. tanévben 3 tanyai szükségtantermet nyitottak meg: a haleszi bábaházban, a helvéciai gazdakörben és a szarkási Prikkel szőlőben. Ezek a tények, valamint a két világháború közötti években sokat hangoztatott törekvés, hogy Kecskemét, „a gyermek és a gyümölcs városa", iskolavárossá fejlődjön — újabb és újabb feladatok elé állította az illetékeseket.

14 12. Tanyai iskolák 1913-ban: hetényegyházi (vágójárási), miklóstelepi (szarkási), galambosi (alsóvárosföldi), törökfái (Kis-Matkó), cethali (felső-csődöri), selyemhegyi (felső-ágasegyházi), belsőnyíri (benei úti), szentkirály-központi, pusztaszeri, (árpádhalmi, szárnyékhalmi, központi vagy „Csádés"), 2 alsómonostori, katonatelepi, talfájai, úrréti, kisfái, gátéri, budai úti, felsőménteleki, felsőalpári, felső szentkirályi, felsőszékdűlői, alsószékdűlői, feketeerdői, lakiteleki, szikrai, városföldi, ágasegyházi, haleszi, ballószögi, izsáki úti, borbási, 2 koháriszentlőrinci, helvéciai, felsőmonostori, monostorfalvi. 13. Váltakozó tanítással dolgoztak a következő helyeken: Alsóméntelek, Selyemhegy, Hetényegyháza, Ballószög, Szikra, Lakitelek, Helvécia, Kisfái, Kadafalva, Izsáki út, Koháriszentlőrinc, Borbás, Monostorfalva, Szentkirály-központ, Galambos, Feketeerdő, Halesz, Talfája, Miklóstelep. XLV. évi jelentés a kecskeméti községi népiskolákról 1921—22. Kecskemét, 1922. 14. 14. A korábbinál nagyobb gondot fordítottak a felső- és a szakoktatásra is. A jogakadémia és a két tanítóképző mellett a két világháború között Kecskeméten 5 középiskola, 2 felsőkereskedelmi iskola, 4 mezőgazdasági szakiskola, 3 tanonciskola; az általános továbbképzők mellett 32 gazdasági továbbképző működött.