Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)
Történelem - Székelyné Kőrösi Ilona: Tanyai iskolaépítési akció Kecskeméten 1926-ban
308 Sz. KOROSI: TANYAI ISKOLAÉPÍTÉST AKCIÓ . . . gyermeklétszám és a tanyai lakosság gyarapodása állandóan újratermelte a város iskolafejlesztési gondjait. Ez idő tájt Kecskemét — Debrecen után — az ország második legnagyobb közigazgatási egysége volt több mint 163 ezer holdas területével. Ekkor még Pusztaszeren is volt birtoka a városnak, az ott lakók számára is Kecskemét gondoskodott iskolákról. A város belterületi és külterületi népességének aránya — még a századforduló után is — fokozatosan eltolódott a tanyavilág javára, amint ezt a következő statisztikai adatok is mutatják: 10 A város egész népességéből belterületi külterületi lakos volt %-ban 1890 58,7 41,3 1900 53,8 46,2 1910 50,7 49,3 1920 48,6 51,4 1930-ban már 56,2% volt a külterületi népesség aránya, amivel Kecskemét az ország legtanyásabb városai közé tartozott. A tanyai népesség száma szerint is csak Debrecen és Szeged előzte meg (50 441, illetve 45 450 fővel). Kecskemét tanyai lakosságának lélekszáma 1900-ban 26 894, 1910-ben 33 173, 1920-ban 37 532 volt. A Klebelsberg-féle iskolaépítési akció éveiben is jelentősen nőtt ez a szám: 1930ban már 44 679 fő lakott tanyán. Kecskemét az 1920-as években a gyermeklétszám és a természetes szaporulat tekintetében is élenjárt, de itt is nagy eltérések mutatkoztak tanya és város között. A tanyákon 35,5 % volt az átlagos gyermeklétszám, de voltak olyan tanyás területek — pl. Matkó, Törökfái, Alsómonostor, Borbás, Köncsög — ahol ez az arány 40% fölé emelkedett. Ez a népesedési vonatkozásban örvendetes tény ugyanakkor sokszorosára növelte a város iskoláztatási terheit. A vidéki városokhoz viszonyítva kiemelkedően sokat fordítottak iskolaügyre, az eredmény mégis nagyon nehezen mutatkozott meg. Az iskoláztatással kapcsolatos statisztikai mutatók folyamatosan azt jelezték, hogy Kecskemét törekvései csupán a hasonló nagyságú és jelentőségű városok utolérésére irányulhatnak. A 6 éven felüli írni-olvasni tudó népesség arányát tekintve Kecskemét még az 1920-as években is elmaradt a törvényhatósági jogú városok mögött. Pedig nem csekély az a fejlődés, amelyet néhány évtized alatt elértek. Míg 1869-ben a 6 éven felüli kecskemétiek 42,1 %-a, 1899-ben 58,5%-a, 1920-ban 77,2%-a tudott írni-olvasni. 11 A számok értékeléséhez hozzátartozik, hogy ebben együtt szerepel a városi és tanyai lakosság — az utóbbi mindkét esetben rontotta a városi iskoláztatás jobb eredményeit. 10. THIRRING Lajos, 1935. 58. 11. JOSZT Ferenc, 1927. 146., SZ. KÖRÖSI Ilona, 1983. 163.
