Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)

Történelem - D. Szabó Kálmán: Dusnok történeti földrajza

TÖRTÉNELEM 227 Csanádi fok. (1864, K. 12.) Széles vízállás volt Tarnakháza és Féket határán. A Vajasból szakadt ki, majd déli irányt véve beleömlött a Viritybe. Északi része kiszáradt, medrét itt felszántották, déli szakaszában még van kevés víz, helyét nádas jelzi. Neve már nem ismert. 216. Virity Fok virityi. (1850, L. 19.) Virics. „.. .kécska fok beleszakad a' viza völgybe, ez pedig a viricsbe ..." (1855, L. 21.) Virics fok. (uo.) Fok Tarnakháza déli végén. Összefolyik a Viza-völggyel és a Csanádi-fokkal, majd tovább halad: déli irányban, határt képezve Féket és Lugas között, a Tófarka közelében a Szerkovistyei-tónál ér véget. A Virityben még ma is van víz, forrása nem apadt ki, nádas medre jól látható, a Lugasi út halad át rajta. Ma inkább Jozuseva bara vagy Jozusev bunar néven ismerik. LUGAS (217—244) 217. Homrod Nádas Homrod Nádas. (1850 k., L. 19.) A 19. század közepe táján egy kb. 20 kisholdnyi területű nádas volt a Homród és a Kecske-fok találkozásánál, tarnakházi és lugas-szelistyei területen, északi fele átnyúlt a miskei határba is. A Homród szabályozása után kiszáradt, legnagyobb részét felszántották, csak a Kecske-fok medrében terem még nád. Nevét nem ismerik. 218. Szelistye (1. 220. Lugas alatt) 219. Alsó-Lugas (1. 220. Lugas alatt) 220. Lugas Poss.Lugas utraque. (1464, K. 3. 337) Ky s lugas, (uo.) Lugas falu. (1548—1620, K. 11. 28) Kariye Lugas. (1578, K. 6. 83—84) Lugas. (1703, K. 2. 294) Praedium Lugas. (1715, L. 28) Lugas. (1734, L. 30. I. fond, 2. fsa, 73) Ober Lugas Szállás. (1782—85, K. 5. 622) Unter Lugas Szállás, (uo.) Alsó Lugas vagy Bavina. (18. sz. K. 1. 240) Lúgos. (1828, K. 8.) Bavina Szállás. (1850 k., L. 21.) Szelistye. (K. 7. 62) Legelső ismert említésekor kettős faluként jelentkezik: Lugas és Kis-Lugas, illetve mindkét Lugas. A török hódoltság idején 1620-ig Lugas néven mint falu szerepel, röviddel ezután pusztulhatott el. Házainak zöme a Homród mentén nyugat—keleti irányban húzódó, 700-800 m hosszú háton feküdt, ez volt a tulajdonképpeni Lugas (ma Szelistye néven ismert). A faluhelyet három oldalról víz veszi körül, nyugaton a Kecske-fok, északon a Homród, keleten a Natkai-fok, délen pedig egy széles völgy választja el a felső-lugasi háttól. Középkori településnyomok találhatók még az alsó-lugasi nagy homokháton is, igen gyéren Felső-Lugason. A pusztává lett falu határát 1703 körül Bogyiszló és Sükösd árendálta a kalocsai érsekuradalomtól, 1715 körül már a dusnokiak használtak, majd 1734-ben Dusnok határához csatolták, és azóta is a falu tartozéka. A 18. század második felében épültek fel a falu lakóinak nyári szállásai először Alsó-Lugason, később Felső-Lugason is. Ezek száma 1879-ben az előbbin 24, az utóbbin 17 volt (T. 4.). Számuk később növekedett egy ideig, elsősorban Alsó-Lugason, majd egyre többen bontották le tanyáikat. A kollektivizálás idején minden épületet leromboltak, a szőlőket, gyümölcsösöket, kerteket felszámolták, szántófölddé lett Lugas egész határa. Területének Dusnokon is Lugas a neve.