Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)

Történelem - D. Szabó Kálmán: Dusnok történeti földrajza

222 D. SZABÓ: DUSNOK TÖRTÉNETI FÖLDRAJZA . . . dekig és az Ollári-tóig húzódott el, összefüggött a mártonházi, halomi, garábi legelőkkel. Magasabb hatjain kertek terültek el, lapályain vízállások. A 19. század utolsó harmadában kezdték feltörni szántónak, a legelő területe mind kisebbre zsugorodott, utolsó d;irabját 1936-ban szántották fel. Dusnoki nevei: Trnje és Tüskös, gyakrabban a/ utóbbit használják. 184. Ollári legelő Ollariczai közlegelő. (1855. L. 21.) Olári legelő. (1864, K. 12.) A Tüskös déli, az Ollári-tóhoz közel fekvő részét hívták így. Magasabb részét már korábban kerteknek használták, ma az egész terület szántóföld. Már nem állapítható meg, vajon az elpusztult középkori Ollár falu tartozéka volt-e (a falu maga a tó túlsó, külbogyiszlói partján feküdt), avagy csak azért kapta ezt a nevet, mert az Ollári-tó közelében terül el. Dusnokon Olarica-nak nevezik. 185. Szilibokor Szilibokor. (1855, T. 1.) Szilibokor. „Kertek mellyek. . . neveztetnek. . . pladistyai, szilibokori, mertahazi. . . kertek. . ." (1855, L. 21.) Szili bokor vagy szilbokor. (1864, K. 12.) A Tüskös legelőbe ékelődő terület a Plandistyétől délnyugatra, közel a falu déli széléhez. Egykor kertek voltak, ma szántóföld. A dusnokiak is Szilibokornak nevezik. 186. Legelő kertek Legelő kertek. (1879, T. 4.) A Tüskös délnyugati szélén feküdtek, Mártonháza területébe is belenyúltak. A feltört legelő helyén a dusnokiak kaptak kerteket, mártonházi részein az egyházi és világi tisztségviselők illetményföldjei voltak (plébános, kántor, szindikus, harangozó, jegyző). Papföldnek, illetve Popova zemlja-nak nevezték. 187. Ollári kertek Ollari kert. „. . . adót Atyám egy Tehenet. . . és egy ollári kertet. . ." (1841, L. 20.) Olalicza. (1855, T. 1.) Ollariczai kertek. (1855, L. 21.) Olari kertek. (1879, T. 4.) Az Ollári-legelő hatján feküdtek. Az 1950-es évek óta szántóföld van a helyén. Neve Olarica és Bostani pod Olaricom. 188. Olári tó Ollari Tó. „Ollari Tóban 2.5 mázsa aprólékos csuka à 2.50 mázsája. . ." (1746, K. 9. 50.) Olári tó. „. . . itt a tófoka az olári töltésnél végződik, az olári tó kezdődik. . ." (1859, L. 5.) Olári tó. (1864, K. 12.) Olári tó. (1900 k., T. 19.) A külbogyiszlói területet körbezáró fokok és tavak északnyugati, hosszú és tóvá kiszélesedő szakasza. A Pojtvai-tó elkeskenyedő végénél kezdődik, délnyugatnak fordulva elhalad az ollári faluhely fölött, és ettől kissé délebbre ér véget. Egyik lefolyása egy fokon keresztül a már kiszáradt Halomi-tóban, a másik a külbogyiszlói határ keleti szélét körülölelő Pecseri- vagy Pecsér-fokban volt, melynek vize egy kerülővel ugyancsak a Halomi-tóba ömlött. Az Ollári tó medrét a 20. század második felében öntözőcsatornává keskenyítették el. Dusnokon Olarska jama néven ismerik. FÉKET 189. Devoikin budzsák. Devoikin budzsák. „... Vajas mellett vagyon még Devoikin budzsák nevezetű lapos... ezek szintén víz alatt vágynak. . ." (1855, L. 21.) Féket északnyugati sarkában fekhetett. Neve a dusnokiak „eredetmondájával" hozható