Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)

Történelem - D. Szabó Kálmán: Dusnok történeti földrajza

220 D. SZABÓ: DUSNOK TÖRTÉNETI FÖLDRAJZA . . . Hatits. „.. . folytonosan adózás alatt létező... hatitsi, mlecseta barai.. . régi szántóföldek .. ." (1865, L. 21.) A körtvélyesi-háttól keletre elterülő emelkedettebb terület, melyet kisebb vízállások és nedves rétek szőttek át a 20. század elejéig. Ma szántóföld. Dusnoki neve Hatic. 176. Zsellér földek Zsellér földek. (1879, T. 4.) Vizenyős, rossz minőségű föld volt Féket határán, itt kaptak kerteket és kaszálókat a falu szegényebbjei, a volt zsellérek. Nevei: Cirlingarska bara, Zilerske cajere, Beresske cajere. 177. Plandistye Plantistya. „. . . halálom után az Házam, 1/8 Urbarialis földem, Plantistyán lévő szállásom kertemmel. .. őtet illessék." (1816, L. 20.) Plandishte. „Est Calvaria ad Plandishte . . ." (1835, L. 20.) Plandistya. „... meg vöttem vala. .. Jáksó Jakabnak az Plandistyán levő kertyét..." (1835, L. 20.) Planisgye. (1855, L. 1.) Plandistye. (1864, K. 12.) Része volt az egykor nagy területen fekvő Tüskös legelőnek, itt volt egykor a marhák delelője. Északi részén a lakosság veteményes és kukoricás kertjei feküdtek, elszórtan egyszerű szállásai is. Legmagasabb helyén épült fel a Kálvária, ettől nem messze délnyugatra a két szélmalom. Legnagyobb része a 20. század második felében beépült. Dusnokon Plandisce a neve, nyugati részének pedig, a már lebontott szélmalmok környékének: Szélmalmok. 178. Kálvária Calvaria. „. . . Calvaria per me ereeta, habet 60 ft." (1816, L. 1.) Calvaria. „Est Calvaria ad Plandishte. . . ubi sunt. . . trés Cruces. . . Erecta est. . . Anno 1816 ex Collatione fidelium Dusnokiensum." (1831, L. 1.) Kálvária. (1850, k., L. 19.) Kálvária. „Kertek, mellyek. . . neveztetnek körtvélyusai, Kálváriái, Ollariczai. . . kertek . . ." (1855, L. 21.) A Körtvélyes-hát déli végén, a Plandistye elején, a falu egyik legmagasabb részén állították fel 1816-ban a dusnoki hívek adományaiból. Amikor ezen a területen a 20. század közepétől a falu új lakónegyede kezdett épülni, lebontották és a temetőbe helyezték át. 179. Picskovistye Picskovistye. (1864, K. 12.) Egykor a Körtvélyesi-tó déli irányú folytatása volt a község keleti széle és a szélmalmok között. A Tüskös részének számított. Itt volt a dusnokiak homokbányája. A mélyen fekvő gödrös területet házhelyeknek osztották ki az 1980-as évek végefelé, majd feltöltötték és teljesen beépítették. Neve Dusnokon Peskovisce. DOBOKA (180) 180. Doboka Poss. Dobo(v)ka. (1408, K. 3. 325) Doboka falu. (1548—1620, K. 11. 162) Doboka. (1703, K. 2. 294) Doboka. (1742, T. 6.) Elpusztult középkori falu a Vajas partján, a mai Dusnok helyén. Házai valószínűleg a Miklósi bara két oldalán, a Sztaro szelő és a Hát árvizmentes magaslatain álltak. A török idők alatt folyamatosan lakták, 1620-ban még mint falu szerepel, 1-2 évtizeddel később pusztulhatott el. 1703-ban mint puszta tűnik fel, határát ekkor kapta meg Dusnok a kalocsai érsekuradalomtól. Ebben az időben költözhettek át Dusnok lakói is a Domátyifok mellől az árvizektől kevésbé veszélyeztetett Doboka helyére. Doboka határának kitérje-