Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)

Történelem - D. Szabó Kálmán: Dusnok történeti földrajza

214 D. SZABÓ: DUSNOK TÖRTÉNETI FÖLDRAJZA .. . A dusnokiak fűzfákkal beültetett parcellái voltak itt a 19. század második feléig, majd miután ez a terület is a kalocsai káptalan tulajdonába került, a füzest kivágták. Neve Dusnokon már nem él. 147. Kenyér ága Kenyér ága. „. .. a' Halomi tófokától délnek kanyarodva kenyér ága . . . hová ... új határ dombot ... hányattunk ..." (1859, L. 5.) A Halomi-tó fokától délre Dusnok és Külbogyiszló között a határ két alacsonyabb háton és két völgyön fut keresztül. Az északi kis völgy a Kenyér ága. Neve csak Bogyiszlón lehetett ismert. 148. Nyáras görönd Ny áras görönd. „. .. délnek nyáras göröndön egyenes vonalban 70. ölre régi határ dombhoz értünk..." (1859, L. 5.) Egy kelet—nyugati irányban húzódó hát, melynek nyugati végét a dusnok-külbogyiszlói határ szeli át keresztben. A hátnak Dusnokon külön neve nincs, a Homka részének számított. 149. Nyár alja Nyár alja. (1859, L. 5.) A Nyáras-görönd völgye, ezen is a határ fut át. Bogyiszlói névadás, Dusnokon nem ismert. 150. Lapisháti Tó Lapisháti Tó. (1819, T. 10.) Lapisháti fok. (1864, K. 12.) A kb. 2 km hosszú és 200-300 m széles tó Külbogyiszló határát képezte Nemesnádudvarral, nyugati vége belenyúlt dusnoki területre is. Ide torkollott a Vajasból eredő Sebes-fok (Bezzera-fok) egyik ága. A tó vízgyűjtője volt annak a fokrendszernek, amely az Ollári- és a Szentistváni-tónak, a Vajas balparti fokjainak vizeit fogta fel, illetve továbbította a nádudvari Halasicába. A 20. század közepére teljesen kiszáradt, medrét felszántották. Neve Dusnokon nem ismert. GARÁB (Vajas-balparti részek, 151—159) 151. Garábi kertek Garábi kertek. „Kertek, mellyek neveztetnek . . . Kovács nyivai, garábi, halomi. .. kertek." (1855, L. 21.) Gar ab Gt. (1855, T. 1.) A dusnokiak garábi kertjei két háton terültek el. A nagyobbik darab ott feküdt, ahol most a tsz majorja áll, és e hátnak északi folytatásán, a kisebbik pedig a Kovácsföld hatjának keleti végén, ami ugyancsak garábi területnek számított. A major területen feküdt a középkori Garáb falu, ennek temploma és temetője (ahova a dusnokiak is temetkeztek hosszú ideig), és minden valószínűség szerint az elpusztult garábi apátság is. A beépített terület mai neve Borsoshát, a majortól északra fekvő szántóföldé pedig Halom. 152. Borsoshát Garáb. (1808, T. 8.) Dusnoki puszta. „A dusnoki puszta és a külső bogyiszlói pusztát elválasztó úgynevezett Lojzi töltést..." (1869, L. 21.) Halom. (1879, T. 4.) Gál puszta. (1890—1900 között, T. 19.) Boroshát. (1898, K. 13.) Borsóshát. (1912, L. 21.) A jobbágyfelszabadítást követő birtokelkülönítés az egykori földesúr (a kalocsai káptalan) és volt jobbágyai között Dusnok határát két részre szakította. A határ nyugati harmada a Vajas és a Duna között a Táló és a Szarva magasságáig, továbbá a Vajastól keletre Halom és Garáb területe a káptalan tulajdona lett, a határ többi része a falu lakóinak birtokában