Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)

Történelem - D. Szabó Kálmán: Dusnok történeti földrajza

TÖRTÉNELEM 213 138. Halom rész Halom részi kertek. „. . . Kertek, mellyek . . . neveztetnek . . . halomi, halom részi, halombudzsaki ... kertek..." (1855, L. 21.) Halom rész. (1855, T. 1.) A borsosháti tsz-központ épületeitől nyugat-északnyugatra elterülő magas hát a Vajas közelében. Az 1860-as évek óta szántóföld. A dusnokiak ezt a területet is Halomnak hívják. 139. Borzáshát Borzashát. (1751, L. 23.) Praedium Borzás~hát. (1763, L. 33.) Borzashát. (1879, T. 4.) Terület a borsosháti gazdaság épületeitől keletre, Garábi-fok, a Halomi-tó és az országút között. Legmagasabb részén, ahol a káptalani uradalomnak a 19. század második felében cséplőtere, később karámjai álltak, feküdt a középkori Halom (Vajashalom) falu. Borzashát a kalocsai érsekuradalom árendás pusztája volt, a 18. század második feléig Bogyiszló bérelte, majd a dusnokiak kezébe került. A 19. század közepéig legelő volt, majd szántóföld. A kalocsai káptalan 1866-ban kialakított új uradalmát a 20. század elejétől ennek torzított nevén kezdték Borsoshátnak nevezni. 140. Homka Homka. ,,A' . . . kertek helyett . . . ugyan annyi földek adandók ki ... a mrtász-legelő dűlőből. . . a' Homka legelő dűlő felé." (1864, L. 20.) Homka. (1879, T. 4.) A Mártonházától délre és a Borzas-háttól keletre elterülő határrész, elnyúlik a külbogyiszlói határig. Rácra fordított alakja az elpusztult Halom falu nevét őrzi. Dusnokon Borsosatska Homka a neve, az 1930-as évek óta pedig vagyonváltsági földek. 141. Halomi-tó Halomi-tó. „Azon irányban 42. ölre halomi tóhoz értünk . . ." (1859, L. 5.) Halomi-tó. (1864, K. 18.) Halom keleti szélén, a külbogyiszlói határon elterülő nagy lapály, korábban tó. Az Ollári-tó és a mártonházi fokhálózat vizei táplálták, lefolyása az izsáki Homródba folyó Halomi-tó fokán keresztül volt. A feltöltődött és kiszáradt tó a Halomi-budzsak része lett. Helye ma mélyen fekvő, ligetes rét, széleit felszántották. Neve csak bogyiszlói forrásokban fordul elő, dusnoki neve nem ismert. 142. Halomi tófoka. Halomi tófoka. „. . . innét a

7 Halomi tófokától délnek kanyarodva ... új határ dombot 42 ölre hányattunk..." (1859, L. 5.) A Halomi-tó lefolyása volt, ennek a partját szegélyezte a Lojzi-töltés. Kiszáradása után ez is a Halomi-budzsak része lett. A Kenyér ágával folyt össze. Bogyiszlói név, Dusnokon nem ismert. 143. Lojzi töltés Lojzi töltés. „A dusnoki puszta, és a külső bogyiszlói pusztát elválasztó úgynevezett Lojzi töltést az 1867-ik évi árvíz tetemesen megrongálván . .." (1869, L. 21.) A Halomi-tó fokának nyugati partjára épített gát, amit az Ollári-tó felől érkező vizek kiöntései ellen emeltek. Egy rövidebb szakasza még látható. Dusnokon Lujzikin tetes néven ismert. 144. Halombudzsaki kertek. „Kertek, mellyek ... neveztetnek . . . halom részi, halombudzsaki, elegyuri . . . kertek." (1855, L. 21.) A mai meteorológiai állomástól keletre fekhettek, a Halomibudzsak magasabb részein. Ez a környék ma szántóföld. Neve már nem ismert. 145. Halomi-budzsak Halomi-budzsak. (1855, T. 1.) A fokozatosan kiszáradó Halomi-tavat és ennek alacsonyabban fekvő széleit hívták így. Vizes részeit a falu lakói fűzfákkal ültették be, szárazabb helyein kaszálók és kertek voltak. Helyén ma füves, bokros, fás liget terül el, szélein szántóföldek. Nevét már nem ismerik. 146. Halomi budzsaki füzes erdők Halomi budzsakba Füzesek. (1855, L. 21.) Halomi budzsaki füzes erdők. (1865, L. 21.)