Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)

Történelem - D. Szabó Kálmán: Dusnok történeti földrajza

TÖRTÉNELEM 171 A leggyakrabban előforduló eltérések a dusnoki elő népi nevek és a levéltárakban fellelhető lejegyzett nevek között a rác eredetű vagy képzésű nevek elírásából keletkeztek. A Dunavistye területnév nyolc változatban jelenik meg, Mártonháza dusnoki Mrtaza nevének is több variánsa van, ugyanúgy a Szabandruzsica víznevének is: Duvanisce — Duhanistya, Dudvanyicza, Dudvarcsicza . . ., Mrtaza Mrtasz, Mertáza, Mertaháza . . ., Sabandruzica — Szabandrasicza, Szabadandrasicza . . ., Crkvica — Czirkvicza stb. A levéltári forrásokban elég gyakori a nevek magyarosítása is. Ennek egyik formája a rác nevek magyar hangzásúvá alakítása: Dermet — Termény (-fok), Lipóvac — Lipóczi (földek), Krtveljosica — Kertvölgy . . . Másik formája a rác nevek magyarrá fordítása. Lefordíthatták az egész nevet: Crno voce — Fekete erdő, Sarkanjica — Sárkánytó, Staro selo — Régi falu . . ., lefordíthatták a név első vagy második tagját: Bezerra fok — Sebes fok, Bálin bostan — Bálint kertje, Ruscevice voce — Rustyeli erdő ... A magyarosítás legváltozatosabb formáit Pesty Frigyes névgyűjtésének (K. 12.) dusnoki adatszolgáltatója, a falu akkori jegyzője alkalmazta különös előszeretettel. Egyes rác neveket a felismerhetetlenségig változtatott meg, másokat lefordított vagy csak magyar hangzásúvá tett. Ezenkívül minden egyes terület vagy víz névadóinak rác ragadványnevet magyar vezeték- vagy keresztnévvel helyettesítette. Pl. Lesak — Lézga palé, Panjak („Tuskós") — Panna tava, Natkai Zug, ? — Száraz malom útcza, Marijin viric — Mária fok, Podret — Nádas völgy, Andriskin dol — Andritska palé, Mikloskina bara — Miklós tava, Bálin bostan — Bálint kertje ... A magyarra fordított vagy magyar hangzásúvá változtatott nevek nem találtak utat a nép nyelvéhez, sok közülük csak a papírra vetés idejéig élt. Közlésük mégsem volt hiábavaló, mert közülük többnek csak ez az egy említése ismert. A hivatalnokok névalkotásának egyik módja volt, hogy az egy-, néha többelemű magyar vagy rác neveket bővítették egy-egy közszóval, mellyel e terület egy részének művelési vagy hasznosítási ágát igyekeztek szemléletessé tenni: Tüskösi erdő, Tállói rét, Homród nádas, Mankucsa sziget, Bálinbosztai erdő. Ide sorolható még a térképeken szereplő nevek egy része is: Dusnok községi temető, Legelő kertek, Bátyáról Dusnokra menő út.. . A rác és magyar neveken kívül néhány latin, német és oszmán-török dusnoki név is fennmaradt. A középkori oklevelek mintájára a 18. század latin nyelvű okmányaiban magyarul jelennek meg a földrajzi nevek, csak egy latin földrajzi terminust illesztenek eléjük: Possessio Dusnach (Dusnok falu), Praedum Lugas (Lugas puszta), Lacus Fehér Nád (Fehérnád-tó) stb. A plébániai iratok és a vizitációk latin szövegeiben is ez az eljárás, de esetenként szószerint, avagy értelemszerűen lefordították latinra a helynévként is használatos szavakat: Ecclesia (Templom), Cemeterium v. Coemeterium (Temető), Fagopiretum (Kukruzistya), Via publica Hajosiensis (Hajósi országút), Rudera antiqui in Garab (Garábi templomhely v. templomromok).