Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)

Néprajz - Bosnyák Sándor: Bezdán néphite. 2. rész

442 BOSNYÁK: BEZDAN NÉPHITE . . . 124. Akkó mennek a bábáér, mikó má jelentkezik a fájás. (9) 125. A párnának a csücskit odadják neki, hogy vegye a szájába és harapjon rája. Ha nagyon fáj neki, vagy kínlódik, akkó annál jobban harapja, akkó nem fáj úgy neki. (9) 126. Hát ahun nem vót bába, az asszonyok is elintézték. Hány vót, aki tanyán vót, aztán ott szült le. A szomszédasszonyok intézték e. (3) 127. A szülőágy neve Boldogasszony ágya. (9) 128. A Pázmány Jóskának a felesége, a Boris, mikó szülte a kislányát. Aztán ide gyütt a Tréza néném, hogy menjek át addig, még ü elmén a bábáér. Hát ü még ki se ért az ajtón, már meg vót a lány. Hát most mit csináljak vele, én még ilyen helet nem vótam, nem tudtam. Mondom neki: Hát fő bírsz kenyi? Mer olyan lavóron lupercút lent a fődön. Aztán azt mondja: — Fő. Hát akkó kelj fő, majd én fogom a gyereket, aztán viszem utánad. Aztán megfogtam, aztán akkó úgy vittem, hogy feküdjön le az ágyra. (3) 129. Gyütt haza, kukoricát vót fattyazni és ilyen kukorica-fattyok vótak a kocsijára téve. És ahogyan gyütt hazafelé, egy asszony kéreckedik föl a kocsijára nekije. Hát már fájdalmai vótak, gyütt haza, hogy majd szül. A Jóska fővette a kocsira, hátra a fattyra oda lefeküdt, lefeküdt ugye. Egyszer csak elkezdett jajgatni, aztán rá egy pár percre meglett a gyerek. (9) 130. Akik ikerként születtek, azoknak ne legyen együtt az esküvőjük, mert szerencsétlenek lesznek. (2) 131. Ha burokba születik a gyerek, az azt jelenti, hogy bármit csinálhat, nem fog rajta a törvény, mert burokba született. Elmehet lopni, rabúni, kisiklik mindenhunnan, sehol nem fogják el. (9) 132. Ha valaki szerencsés vót az életben, akkor azt mondták: Biztosan burokba születtél." (10) 133. Ha burokba születik, nagy szerencséje lesz. Azt a burkot el szokták tenni és a ruhájába bele szokták varrni. Azt viselte magán, akkor mindenben szerencséje vót nekije. (6) 134. Az utolsó gyerekre szokták mondani, hogy vakarcs. Egy családba vót öt-hat gyerek, az utolsó, ami vót, azt vakarcsnak nevezték. (9) 135. A hetedik gyerek, hogyha valakinek valami baja vót, fájt a keze, vagy a háta, az megmasszírozta, vagy nyomkodta, akkó az meggyógyult. Annak a keze olyan hasznos. (3) 136. A bábaasszony addig járt, amíg az anya annyira beteg vót, hogy nem tudta ellátni. Négy-öt napig, egy hétig, míg az anya annyira megerősödött, hogy fő tudott kelni. (9) 137. A szülőnek a nevit valamelyik gyerek viselte tovább. Leginkább az első gyereknek szokták adni az apja nevit, a másodiknak meg a nagyapjáét. (9) 138. Amíg nincsen megkeresztelve, addig nem az egyház tagja. Megkeresztelés előtt a pólyára mindig rózsafűzért tettek. (2) 139. Csak abban az esetben kereszteli meg előbb az apja, ha a kisgyerek annyira beteg, hogy látják, hogy életképtelen, hogy nem bírja ki addig, még a pap megkereszteli. (9) Ha nem vót szenteltvíz kéznél, akkor szenes vízzel kereszteltek, de ez csak szükség-keresztelés vót. Vót olyan gyerek, hogy hirtelen frászt kapott, „Jaj még nincs meg keresztelve!" A szülők kétségbe vótak esve. Joga vót mindenkinek keresztelni. (10) 140. Ha egészséges vót a gyerek, akkor egy hét múlva vitték keresztelni. Az anyja nem ment, a keresztanyja vitte. Az anyja csak egy hónap múlva ment el a templomba, mikor már egészséges vót. De a gyereket nyolc napon belül megkeresztelték. (2) 141. A születés után való vasárnap keresztültek abban az időben, délelőtt a nagymise alatt. Mindig megvárták a vasárnapot. Ha hétfőn született, akkó másik vasárnapig vártak. (9) 142. Komának azt hívtuk, aki a gyereket vitte körösztűni. Az asszony vitte, vagy az ember vitte, mind a kettő koma vót, komaasszony, vagy koma. Valakinek a jó barátja, például a te körösztapad, jó barátok vótunk, és így lett körösztapad és így lett komám, vagy komicám. (9) Az anya nem ment sose a körösztölőre, otthon vót, a körösztszülők vitték el. (9) 143. A körösztszülők sütnek, főznek és akkó délre odaviszik a lakásra, ahol a körösztölő vót. És akkó ott az egész család azt egybe elfogyasztja. (9) 144. A keresztelő után, amíg az asszony olyan gyöngélkedő vót, addig a rokonok hordták a vendégséget, nem is akármilyent, hanem egymáson túl akartak tenni, hogy ki süt finomabbat, ki csinálja jobban. (2)