Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)

Történelem - Kiss József: Helyhatósági bíráskodás a Jászkun Kerületben az 1730–40-es években

262 KISS: HELYHATÓSÁGI BÍRÁSKODÁS .. . valaki a Tanács utasítására — otthon, házánál találván a Polgár — nem compareálna (nem állna elő) a városházához, 3 forintra büntettessék! Nem különben akárminémű, a várost illető expeditioban (hadi készület, szállítás, kiküldetés) a város bírája olyas valakit kíván deputálni, engedelmeskedni tartozik".

26 Ilyen előállásra és kiküldetésre igen gyakran szükség volt, főként a császári-királyi ezredek elszállásolása (dislocatio), átvonulása (transenna), szállítása (vectura), sőt élelmezése idején az 1730-as években. 1731 áprilisában a Claudius Florimond Mercy vértes-ezrednek egy zászlóalját helyezték el a városban, s onnan járőröztek a környező községek területén.

27 A kerület községei 1735. március elején 624 fogatot állítottak elő az átvonuló katonaság számára.

28 Az ilyenféle statútumok mögött sok esetben a peres ügyek és a súlyos pénzbüntetések garmadája húzódott meg. 1737-ben a császári-királyi Splenyi (korábban Zungenberg)-huszárezred bagázsiáját kellett szállítgatni a Nagykun Kerületben. Karcagújszálláson a szállítás megtagadása miatt (refractio vecturae) 14 gazdát büntettek meg egyenként 6 r. Ft-ra. Ezek közül „Balog István refractioja, már nem egyszer, hanem kétszer is albát vagy reversalist adott maga ellen, hogy a bíró és a Tanács ellen nem rúgódzik, mindazonáltal ugyan semmit nem jámborkodik", azért 12 r. Ft büntetést fizessen! Vagy pedig — ha nem akar szolgálni — maga is jószágával együtt menjen el dolgára, ahol szolgálat nélkül élhet!"

29 Ezt az ítéletet a magistruális törvényszéken hozták. Mind közigazgatási, mind jogszolgáltatási úton sok vitára adott alkalmat a várost vagy a községet megillető háramlási jog (ius caducitatis) alkalmazása. E koronabirtokon ez a jog nem a földesurat, hanem a helyhatóságot illette meg a „magvaszakadt" vagy a törvényes örökös nélküli javak esetében, éppen úgy, mint a szabad királyi városok joggyakorlatában. A földesúri tisztek azonban a pestisjárvány idején a városok és a községek adótartozásába foglalták le a caducitasbeli javakat főként a Kiskun Kerület községeiben és Jászkiséren.

30 Sőt Kiskunhalason csalárdul és félrevezetően — „a privilégium praeiudiciuma", mintegy előlegezése címén — a saját zsebre (in proprio bursa) sajátítottak ki 4 lovat, 12 marhát, 46 juhot és 259 Ft-ot, de ebből mindössze 434 Ft-ot írtak jóvá az adótartozásba.

31 Hamarosan fény derült arra is, hogy ezek a tisztek caducitas címén még akkor is lefoglaltak javakat, ha a jogos örökösök életben maradtak.

32 Amikor azonban az udvari Commissiohoz és az 1741. június 22-én nádorrá választott Pálffyhoz jelentések érkeztek a caducitasbeli visszaélésekről, a földesúri 26. JNSZ Lt, Jászberény Lt, Prot. 1724—49. 243., 1738. február 6. 27. JNSZ Lt, Jászberény Lt, Hiv. Tud. 6. cs. 29. 28. JNSZ Lt, Jászfényszaru Lt, Prot. 48. 1735. március 5. 29. JNSZ Lt, Karcag Lt, Prot. uo. 32. 1737. július. 30. KA Inv. 1740. Nr 208. f. 1—16. Conscriptio Caducitatum. 31. KA Inv. uo. Jászkiséren 17 gazdától 748 rajnai Ft 17 kr értékben sajátítottak el marhát „caducitas" címén, de jogtalanul. 32. KA Inv. 1742. Nr 306. f. 1—2. 1742. szeptember 18.