Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)
Történelem - Merk Zsuzsa: A Szovjetunióba deportált katymári és vaskúti németek
TÖRTÉNELEM 355 dokumentumokat a megmaradt iratanyagban, de feltételezhetjük, hogy más községekhez hasonlóan a németek megbüntetésének ilyen módszerével szemben értetlenül álltak. Az elhurcoltak megmentésére tett kísérletek nem sikerültek, s a katymáriakkal, vaskútiakkal és sorstársaikkal Szabadka felé megindultak a szerelvények. Románián keresztül folytatták útjukat az ismeretlen cél felé. Jasiban átszállították őket a szélesebb nyomsávon haladó orosz vagonokba. Háromheti szörnyű utazás után — kb. negyvenen voltak egy kocsiban — érkeztek meg Ukrajnába, a Liszicsanszk nevű helységbe, a dambaszi iparvidékre. 37 Bár a bajai tanács ülésén dr. Takács Endre városvezető beszámolójában már szerepel az Ukrajnába szállítás, 38 csak a katymariak tudták, valójában hova mennek. A többiekkel csak annyit közöltek, hogy 2-3 heti vagy hónapi munkára viszik őket itthon, Magyarországon. Vaskúton került elő először az a német nyelvű vers — más falvakban is ismerik —, mely még a táborban íródott, s ebben a hazavágyódás refrénként visszatérő sorai mellett történetüket mesélik el. 39 Az ismeretlen szerző fontosnak tartja, hogy megemlítse a megtévesztést, az induláskor bizonyára megnyugtatásnak szánt hazugságot. Nagy valószínűséggel így akarták elejét venni annak, hogy az emberek tömegesen szökjenek, elemeneküljenek a rájuk váró sors elől. (Voltak, akik elbújtak, de a fenyegetésekre — felgyújtják a házat, az idős szülőket, hozzátartozókat viszik el — mégiscsak előjöttek. 40 ) Készületlenül, megfelelő ruházat nélkül vágtak neki a 3-5 éves távollétnek. A katymári és vaskúti férfiak és nők egyaránt dolgoztak a bányában. Munkájuk nehezebb volt, mint a szénválogatásnál, építkezésen dolgozóké, de az utóbbiak kevesebbet kerestek, s kevesebb élelmiszert kaptak. A bányászok napi kb. 6 rubel fizetése nem volt elég arra, hogy a nekik járó kenyeret, főtt ételt kiváltsák, ami 12 rubelbe került. 41 A legtöbb szenvedést nem is a nehéz munka, hanem az állandó élelemhiány okozta. Megdöbbentőek történeteik arról, hogyan koldultak, loptak az életben maradásért. A bányavidék lakói kezdetben ellenségesen fogadták őket, csak idegen kenyérpusztítókat láttak bennük, akik eleszik előlük a számukra is kevés élelmet, de később, ha tudtak, segítettek a mindig éhes, lesoványodott embereken. A táborok túlélői mindig hálával emlékeznek meg róluk, még ma is élő vádjaik soha nem ellenük szólnak, hanem azok ellen — legtöbbször falubéliek ellen —, akik erre a sorsra juttatták őket. 37. TIM A. 1133. 89. P. M. (1922) Katymár; H. B. (1926) Vaskút; T. R.-né (1924) Csávoly. 38. BKmL Baja város Polgármesteri Hiv. elnöki ir. 11/1945. 39. TIM A. 1120. 89. Vom Elend der Verschleppten in Rußland. (Az elhurcoltak nyomorúsága Oroszországban.) 40. TIM A. 1133. 89. F. Á.-né (1924) Bácsszentgyörgy; Sz. J.-né (1927) Hajós; D. J.-né (1922) Hajós. 41. TIM A. 1133. 89. P. M. (1922) Katymár; T. R.-né (1924) Csávoly; B. J.-né (1925) Hajós.
