Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)

Történelem - Merk Zsuzsa: A Szovjetunióba deportált katymári és vaskúti németek

358 MERK: A SZOVJETUNIÓBA DEPORTALT . . . 8. Nem tarthat birtokában oly sajtóterméket, iratokat, ábrázolatokat, melyeknek szövege, tartalma, terjesztése esetén, a közrendre és közbiztonságra veszélyes lehetne".

49 Az átélt újabb szenvedések után — immár idehaza — még mindig a kitelepítés várt rájuk, azonban erre már nem került sor, annak utolsó hulláma — mellyel a szovjet zónába még 50 000 ember került — 1947 végén véget ért. A rendőrhatósági felügyelet a fiatalasszony esetében 1948 végén zárult le, a Népi Ügyészség az ellene „népellenes bűntett (Volksbund)-tagság miatt megindított bűnügyben"

50 1949 áprilisában szüntette meg az eljárást. Akikre „politikai bűntett" — Volksbund-tagság — nem volt bizonyítható,

51 megindulhattak otthonuk felé, újra polgári személlyé válhattak, hiszen az eltelt évek alatt hadifogollyá minősültek, az újságok is így szólnak róluk híradásaikban. A hadifoglyokat a pártok hatalmi harcában, az 1947-es választásokat megelőzően ügyesen felhasználták, részei lettek a szavazatokért folyó küzdelmeknek, bár még nem is voltak Magyarországon. Rákosi levelét Sztálinhoz, mely a hazahozatal kérdését tartalmazza, valamint a választ az ígérettel, a mihamarabbi, még a békeszerződés ratifikálása előtti hazaszállításról az újságok is hírül adták.

52 A Bajai Hírlap cikke tudósít az MKP vezetőjének beszédéről, mely a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének budapesti gyűlésén hangzott el. A „Minden hadifoglyot hazahoznak" cím után idézik a szónokot: „Új szavazások előtt állunk: állapítsa meg a magyar nép, hogy melyik párt tett többet sokat szenvedett hazánkért."

53 A költői kérdésre röviddel később, 1947. aug. 16-án — két héttel a választások előtt — megjelenik a lapban a válasz is: a hadifoglyokért a legtöbbet az MKP tett.

54 A választások után, a mélyülő kormányválság idején, a hazaérkezésről szóló tudósítások — ezekben a Debrecenbe érkezettek közül közlik a bácskaiak nevét — kiszorulnak az újság első oldaláról, kis hírekké törpülnek az ország belpolitikai harcai mögött. A hazaérkezés után még egyedi tragédiák sora bontakozik ki az elbeszélésekből, ami mégis közös sorsa a magyarországi németeknek. Az itthonmaradt hozzátartozók egy részét, míg távol voltak, kitelepítették, s csak átmeneti állomássá vált számukra korábbi hazájuk, voltak akik követték családjukat, voltak akik itthon 49. TIM A. 1136. 89. — Véghatározat. Baja, 1948. jan. 3. Magyar Államrendőrség bajai kapitánysága. 50. TIM A. 1136. 89. — Határozat. Szeged, 1949. április 2. Népügyészség, Szeged. 51. Nem tudjuk, hogy valóban képes volt-e az A. V. O. ellenőrizni a Volksbund-tagságot. Egy testvérpár esete azt mutatja, hogy nem, mert a korábban hazaérkező bevallotta, így megjárta a Toloncházat és internálótábort, aki később jött, nem mondta meg, így egyenesen falujába utazhatott. TIM A. 1133. 89. K. J.-né (1924) Nemesnádudvar. 52. Bajai Hirlap, 1947. május 17. 53. Bajai Hirlap, 1947. aug. 2. 54. Bajai Hirlap, 1947. aug. 12.