Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)

Történelem - Kiss József: Helyhatósági bíráskodás a Jászkun Kerületben az 1730–40-es években

TÖRTÉNELEM 281 Részére a legnagyobb elfoglaltságot mégsem a rendészeti és a közbiztonsági szervezet irányítása jelentette, hanem a kerületek határövezetének az ellenőrzése, a lezáratlan határperek árnyékában erőszakosan fellépő birtokfoglalók elhárítása és visszaszorítása. Nem volt a kerületekben senki, aki nálánál jobban ismerte volna a környező vármegyék földbirtokosainak merész, de jogtalan birtok-követeléseit a kerületek peremrészein, ugyanakkor e peremrészek községeinek régi jogos határvonalait. Nemcsak Orczy ismerte el kiváló felkészültségét és tájékozottságát, hanem utóda, Podhradszky adminisztrátor is, pedig Morvay minden tekintetben elsősorban a kerületek, a mezővárosok és a községek gazdasági érdekeinek védelmét tartotta szem előtt, azt, hogy gazdaságilag és autonóm jogállásukban gyarapodjanak és megerősödjenek. A dél-kiskunsági puszták ügyében Szegeddel szemben egyik adminisztrátor sem tudott tartós eredményt elérni. 1733. május végén Orczy Morvayt bízta meg, hogy a Szegedről, Kecskemétről, a Kiskun Kerület központjából, Kiskunhalasról és a többi dél-kiskunsági községekből kirendelt elöljárókkal együtt járják be a kerület peremrészeit, jelöljék ki pontosan a puszták határait — „diese Prädien reambulieret, die Limites völlig ausgezeichnet und ausgeworfen, auch der Stadt Szegedin resignieret hat" —, ezt el is végezték, Szeged is belenyugodott. Kivéve egy nagy pusztarészt, amely azonban a nyomozó bizottság helyszíni szemléje, tanúvallatása és vizsgálata szerint ősidők óta Kiskunmajsához tartozott. Szeged ellentmondása miatt e pusztarész hovatartozásának eldöntése továbbra is függőben maradt.

105 Míg a kinevezett földesúri tiszteket általában minden községben gyanakvással, bizalmatlanul, úgyszólván ellenségesen fogadták az adófizető lakosok, Morvay viszonylag többségi választói bázisra támaszkodhatott, javaslatait és intézkedéseit a legtöbbször elfogadták. A sokszor tehetetlen adminisztrátor 1734. március 10-én gr. Johann Herrmann Franz von Nesselrodenak, az udvari Commissio soros elnökének, többek között, ezt írta: „Morvay úr volt eddig az egyetlen, aki éjjel nappal velem járkált, és most is gyakran van kiküldetésben, és — ha tőlem útbaigazítást kap — igyekszik minden módon a földesuraság javára szolgálni. Azonban a kerületek határainak ekkora zűrzavarában nem tudom, mit kezdenék egy ilyen ember nélkül, mert a földesúri jogok védelmére a határoknál időnként erőszakot erőszakkal kell visszavernünk".

106 Ez persze, elsősorban a kerületek érdeke volt! Természetesen az olyan, a bécsi főhatóságok ellentétei miatt hosszú éveken át elhúzódó határperekben, mint a Hofkammer rendelkezése alatt álló Tokaj fiskális uradalomhoz tartozó Püspökladány és az udvari Commissio s közvetlenül a Pesti 105. KA Inv. 1733. Nr 154. f. 7. Gyöngyös, 1733. május 24. 106. KA Inv. 1734. Nr 108, f. 13. „ .. . vim vi repellere debemus".