Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)

Történelem - Kiss József: Helyhatósági bíráskodás a Jászkun Kerületben az 1730–40-es években

272 KISS: HELYHATÓSÁGI BÍRÁSKODÁS . . . bezárták, az ajtóba fegyveres őröket állítottak. Hárman is vallották, hogy a fogva tartottakat egyenként csak 500 r. Ft jótállás fejében akarták kiengedni, a postamester kezessége mellett egy személyt ki is engedtek. A fogadó körül éjféltájban már nagy tömeg gyűlt össze, s valaki az elfogottak közül belülről vagy mások kívülről az ablakot is betörték. A katonák erre pisztollyal és karabéllyal lövöldözni kezdtek, s ekkor történt, hogy a nagy összecsapásban az egyik árokszállási fiatalember halálos lövést kapott. A strázsamester tovább nem tudta tartani az elfogottakat, mert Meleg Imréné Tóth Erzsébet, 40 éves asszony vallomásából kiderült, hogy az ő házukban szálláson lévő tizedes (káplár) kezdte a lövöldözést és — amint maga is bevallotta — a halálos lövést is ő adta le.

66 A kerületi kapitányi széken került sor az ítélethozatalra. Itt már a fentebb felsoroltakon kívül megjelent a gyalogezred egyik hadbírája (auditor), továbbá Podhradszky földesúri adminisztrátor is. Jellemző, hogy a hatalmaskodó, a fegyverhasználat tilalma ellenére is lövöldöző, sőt halált okozó katonákat igen enyhe büntetésben marasztalták el: a strázsamester őrparancsnokot (magister vigiliarum) és a rangidős tizedest (senior corporalis) lefokozásra, a maskarában farsangoló és erőszakoskodó közkatonákat pedig 100-100 botütésre ítélték. A gyászos eset kárvallottjait, a polgári lakosságot és a vendégfogadó rongálását a katonaság nem kártalanította, a sértettek és a sebesültek sem kaptak semmiféle elégtételt.

67 A földesúri adminisztrátor rövid jelentésben számolt be az udvari Commissionak e tragikus eseményről, de ebből nem tűnik ki, hogy a károsultak iránt valami részvételt mutatott vagy kártalanítást követelt volna. Mégis megjegyezte, hogy az ítélethozatal során ő előadta, miszerint „a vérontásért vérontás járna — ut sangvis pro sangvine effunderet", mert kimutathatóan nem az árokszállásiak voltak a kezdeményezők s ők nem is bűnösök, bár ő arra törekszik, hogy ilyen esetben a halálbüntetés maradjon függőben, amíg az udvari Commissio véleménye megérkezik. Jelentette továbbá, hogy a kompániát elvezénylik Árokszállásról, akkor viszont az lesz bizonytalan, hogy egyáltalán végrehajtják-e a kiszabott lefokozásokat és a botbüntetéseket.

68 Nincs nyoma annak, hogy az udvari Commissio bármilyen formában elégtételt adott volna a károsult jászárokszállásiaknak. Egyébként ez volt az a hírhedt ezred, amelyik 1739-ben a szerb határőrvidék területéről felhozta a pestisjárványt a Nagykun Kerületbe.

69 Előfordult olyan polgári peres ügy is, amely a kerületi kapitányi székhez tartozott ugyan, de a jogeset érdekessége vagy egyéb körülmény miatt — a Pesti Invalidus Ház, illetve a fölérendelt udvari Commissio javaslatára — Pestről meghívták a királyi jogügyi igazgatót, a magyar királyi korona ügyészét, Reviczky 66. Uo. f. 6—7. Melegné Tóth Erzsébet vallomása. 67. Uo. f. Ív. Podhradszky György adminisztrátor jelentése. 68. Uo. Jászberény, die 13. Mártii 1740. 69. KORMOS László, 1967. 51.