Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)
Embertan - Henkey Gyula: A magyar nép etnikai embertani vizsgálata
EMBERTAN 467 őslakosok (az utóbbi kettő a jász és kiskun szállásokból kialakult helységek folyamatos népességeit jelöli) és a Duna—Tisza közi telepes magyarok (pontosabban nagyrészt telepes, valamint szlovák és dalmát származásúakkal kevert magyarok, mert a telepesek helyben vagy a környéken fennmaradt őslakosokkal is gyarapodtak). A palóc centrumhoz az Eger—Hasznos—Hollókő vonal és a szlovákiai országhatár közötti terület őslakos népességeit soroltam, míg az egyéb palócok közé a fenti területtől délre, nyugatra és keletre élő palóc népességeket, valamint azon palóc községek lakosait, akik között az 1828. évi összeírásban a szlovák eredetű családnevek aránya meghaladta a 10%-ot. 1. Duna, Tisza menti őslakosok: Drágszél, Homokmégy, Kalocsa, Öregcsertő, Szakmar, Dunapataj, Ordas, Dunaszentbenedek, Úszód, Foktő, Fájsz, Érsekcsanád, Szeremle (őslakosok), Szeremle (szomszéd községekből származó Duna menti őslakosok), Solt, Szalkszentmarton, Ókécske, Lászlófalva, Vezseny, Kecskemét (őslakosok), Csongrád. 2. Jászsági őslakosok: Jászboldogháza, Jászszentandrás, Jászdózsa, Lajosmizse. (Az első, 1854 és 1858 közötti lajosmizsei egyházi anyakönyvezés szerint a Lajosmizsét újratelepítő családok túlnyomó többsége a Jászságból települt. Lajosmizse határa a jászberényiek legnagyobb kiterjedésű legelője volt. A szabadságharc után egyre többen költöztek ki Jászberényből a lajosi és mizsei pusztákra. 8 ) 3. Kiskunsági őslakosok: Fülöpszállás, Szabadszállás, Kunszentmiklós, Kiskunlacháza, Szánk (őslakosok), Orgovány (őslakosok). 4. Duna—Tisza közi telepesek: Kunszállás, Bugac, Csólyospálos, Jászszentlászló, Petőfiszállás, Gátér, Nagybaracska, Dávod, Jánoshalma, Akasztó, Kiskunhalas, Szánk (bevándoroltak), Kecskemét (bevándoroltak), Géderlak, Miske, Bátya, Dávod, Újkécske, Nagykörű. 5. Palóc centrum: Mátramindszent, Nádújfalu, Karancsság, Őrhalom, Hugyag, Karancskeszi, Kazár, Pétervására, Mátraderecske, Bodony, Egerbocs, Mikófalva, Felsőtárkány. 6. Egyéb palócok: Mátraszőlős, Buják, Rimóc, Barna, Ludányhalászi, Vanyarc, Szilvásvárad, Bükkszék, Domoszló, Gyöngyöspata, Nagyréde, Boldog, Bernecebaráti, Galgamácsa, Sajónémeti, Bánhorváti, Domaháza, Csernely. 7. Dunántúliak: Őriszentpéter (őrségi lakosok), Őriszentpéter (Őrségen kívüli dunántúli származásúak), Egyházasrádóc, Kemenesmagasi, Ostffyasszonyfa, Nyarad, Csömödér, Söjtör, Vörs, Nemesvid, Tapsony, Látrány, Kőröshegy, Gamás, Andocs, Segesd, Kálmáncsa, Darány, Babócsa, Csányoszró, Fehérvárcsurgó, Nádasdladány, Cece. 8. Tiszántúliak: Döge, Gyulaháza, Szamosszeg, Nagyecsed, Karcag, Kisújszállás, Túrkeve, Tiszasas, Nagyrév, Csépa. A vizsgálatok eredményeiről részben már néprajzi egységek, közigazgatási 8. FODOR Ferenc, 1942
