Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)

Történelem - Merk Zsuzsa: A Szovjetunióba deportált katymári és vaskúti németek

364 MERK: A SZOVJETUNIÓBA DEPORT ALT . . . Szép, nagy házak voltak, téglából. Nem is akármilyen. Ott olyan nagyon szép, ilyen márványköves lépcsők voltak. Igen. Csak hát, ugye, priccseket tettek be. Ragadt ez a karácsonyfa, fenyőfa, na, és odaragadt nekünk mindenünk, mert még nyers volt. És nem volt üveg az ablakon, fújt a szél. Szóval, nem volt olyan fényes. De kibírtuk. Hát, 10 hónapig fönt voltunk az építkezésnél, ilyen rossz házakat javítottak. És akkor mink vittünk, tudja, két fa és deszkák vannak, valamennyi homokot tettek rá nekünk és ketten vittük ezeket a noszilkákat, nem tudom, hogy hívják ezeket magyarul. Akkor december 18-án mentünk először le a szénbányába. Ott is dolgoztunk, amíg haza nem jöttünk, a szénbányában. Lent. Csilléztünk, lapátoltunk, mindenféle, amit kelletett. Hát, ezek a lengyelek voltak velünk, köztük nő nem volt. Csak román nők, meg magyar nők voltak. Lengyelországból nem hoztak nőket, csak férfiakat. Németek voltak. Várjon csak, polákok, a románok, azok szászok voltak. Mink meg svábok. Mind németek voltak. És azok, a lengyelországiak olyan híres bányászok, ugye. És azok voltak a főnökök, azok bíráltak. Ott volt nem messze tőlünk a fogolytábor. De ilyen civilek Pervomájkába voltak, arra voltak garaiak. Meg ott voltak hadifoglyok is. A nagybácsim is ott volt, és nem tudtuk. Nem is tudtunk, persze, egymásról. Vaskútiak, borotaiak, bokodiak, borsodiak voltak velünk, garai nem volt. Bácsalmásiak, meg a Weiss Mandfréd müvekből férfiak, magyarok is velünk voltak. A GPU műhelyben dolgoztak. Na, most azok a garaiak, azok már ilyen Jugoszláviákkal voltak együtt. Mert Jugoszláviából is hozták a nőket. Hát, akit úgy össze tudtak szedni. A garaiak azokkal voltak inkább együtt. Három gyerek Katymárról, aki velük volt, az egyik csak 16 éves volt, a másik 17. Hát, nekik is csak annyi bűnük volt, hogy németek. Mert németek. Német ajkúak. Azért. Hát, Bácsalmásról volt 3 testvér. Nem is vitték volna el mind a hármat, csak talán egyet, vagy kettőt. Azt mondja a harmadik, ő is megy. Akkor, ha őket viszik el, akkor hol lesz ő. Nem lesznek együtt. És haza is jöttek együtt. A fiatal lány is csak 16 éves volt. És hányan haltak meg, ilyen fiatalok! De ők haza jöttek együtt. Fizetést kaptunk, 6 rubelt 1 napra. De a koszt, meg a kenyér belekerült 12 rubelba. Most képzelje el — 1 napra. Négy rubel volt a kenyér és 8 rubel a kása, mert én lent dolgoztam a bányában, én minden nap háromszor kaptam kását. Én kaptam 1,20 kg kenyeret, de aki nem dolgozott lent, az csak 80 dkg-ot kapott, és csak egyszer kapott délbe kását. Az reggel meg este csak levest kapott. Na, én háromszor kaptam, de hát hiába, mikor nem volt pénz, nem bírtam kifizetni. Akkor úgy csináltam, hogy eladtam a fele porció kenyeret, hogy másnapra ki tudjam váltani a kenyeret. És szedtünk ilyen paréjt, de nem ezt a csalánt, hanem paréjt, és azt főztük sóba-vízbe, és beleaprítottunk egy kis kenyeret. És ezzel dolgoztunk a bányába. És ha vittek bennünket krumplit kapálni, vagy mit, akkor úgy bírtunk szerezni. Megettük a krumplit. Az orosz népek először azt mondták, azért jöttünk, hogy a kenyerüket megegyük. Hát, mondjuk nekik, hát nekünk odatesznek egy egész kenyeret, annyit vágunk amennyit akarunk. Nem hitték el. Ők ezt nem tudták, hogy ez létezik. Nem. Volt egy mamuska ... tőle kaptam ezt-azt enni, teát, levest. Volt nekem olyan kis zacskóm, ő adta nekem, én beletöltöttem szénnel, és elvittem gyorsan. Kaptam érte egy ilyen pohár napraforgót. És akkor azt egész éjjel rágtuk. Amíg az egész csoport nem volt együtt, mert ha mink kijöttünk a lágerből, akkor meg lettünk számolva, ennyien és ennyien vagyunk, ha nem volt együtt az egész, akkor nem mehettünk be a lágerba. Hát mink 6 kilométerre voltunk a lágertől, ilyen messze volt a bánya, ahol dolgoztunk. 12 km volt, bizony. És akár esett, akárhogy fújt, meg esett, meg zörgött, itt menni kellett. Reggel 1/2 6-kor zörögtek, akkor volt sorakozó. Délután 1/2 2 órakor, és este 1/2 10-kor. Úgy hogy 1 1/2 óra kellett, hogy kiérjünk. Nemigen szöktek. Egyszer kettő elszökött és visszahozták, és úgy megverték, hogy ilyenek voltak, és odaállí-