Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)
Régészet - Parádi Nándor: Néhány szó a Kiskunhalas–fehértói kincsleletről;
78 PARADI: A KISKUNHALAS—FEHÉRTÓI KINCSLELETROL A most említett csatok közül a 14. századiakra — mint ahogyan a mienk is tanúsítja — többnyire az jellemző, hogy a külső felülete díszített. Ezeket a csatokat valószínűleg úgy használták, hogy a díszített felületük, s így a csattüske esetleges dísze is, 24 szabadon és láthatóan maradt. A kiskunhalas-fehértói kincslelet korát H AMPEL József— SZILÁD Y Áronnak a „MAGISTER SINKA" köriratos lemez tulajdonosára vonatkozó adatait felhasználva — a 14. század első évtizedeire határozta meg, 25 de jóval később is ezt a keltezést fogadták el. 26 Csak legutóbb ZSÁMBÉKY Mónika vetette fel a lelet néhány darabjának a 14. század elejénél későbbi készítését és a kincslelet 14. század végi — 15. század eleji földbekerülését. 27 Ezt a keltezést tartjuk mi is elfogadhatónak, mert leletünk több darabja is ezt támasztja alá. A rozettás korongpár igen közeli párhuzamát a kelebiai és a kiskunhalas-alsóbodoglári leletben találjuk. 28 Az utóbbiban pénzek is voltak, s közöttük a legkésőbbi Zsigmond 1427—1430 között vert forintja (CNH II. 128) volt. 29 A rozettával és tölgyfalevéllel díszített hathólyagos aranyozott ezüsttál is következtetésünket támasztja alá. A dánok támadása elől 1361-ben elrejtett Dune-i kincsleletben (Gotland sziget) a mienkhez hasonló hathólyagos ezüsttál is előfordult. 30 Úgy gondoljuk, hogy leletünket a 14. században használták, s hosszabb idő alatt gyűlt össze. Valószínű, hogy egyik legrégebbi darabja a „MAGISTER SINKA" köriratos lemez volt (régebbi készítésére és hosszabb használatára utal, hogy a felerősítésére szolgáló két lyuk kiszakadt rajta.) A kincslelet, III. András, majd Károly Róbert szolgálatában álló, hadi érdemeket szerzett familiáris, Sinka mester és utódainak a 14. században használt és összegyűjtött vagyonának és ékszereinek egy részét képezhette. A leletegyüttes 14. századi keltezését még biztosabbá teszi a most ismertetett ezüst pecsétgyűrű és csat, — amelyet ritka előfordulásuk mellett is — jellegzetes 14. századi ékszereknek határozhatjuk meg. 24. Címerpajzzsal díszített csattüskéje van a kelebiai lelet (KŐHEGYI Mihály 1972. 1. tábla 3.), áttört gótikus majuszkulás ékítménye pedig a Nyárlőrinc—Hangár utcai temető (HORVÁTH Attila —H. TÓTH Elvira— V. SZÉKELY György 1988. 77.) aranyozott ezüstcsatjának. 25. H AMPEL József 1880. 48. 26. Magyar Művelődéstörténet I. (DOMANOVSZKY Sándor szerk.) 344. o. képszövege.; BÁRÁNYNÉ OBERSCHALL Mónika—TÓTH Z. 1938. 10. 27. ZSÁMBÉKY Mónika 1983. 106—108. Ugyanitt Zsámbéky M. úgy gondolja, hogy a Magyar Művelődéstörténet I. 344. oldalán levő képen látható csatot Domanovszky S. (valójában Varjú Elemér, aki a kötet képanyagát összeállította) tévesen sorolja a kincslelethez. KOVÁCS Éva 1973. 92., 53. jegyzet, az említett képszöveg alapján a kincslelethez tartozónak vette. 28. ZSÁMBÉKY Mónika 1983. 3. kép 1—2., 10. kép 9., 11. kép, a bal alsó sarokban. 29. PARÁDI Nándor 1963. 210. 30. HASSE, Max 1979. 19., 13. kép.
