Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)

Régészet - Parádi Nándor: Néhány szó a Kiskunhalas–fehértói kincsleletről;

CUMANIA 12. 1990 71 PARÁDI NÁNDOR Néhány szó a kiskunhalas—fehértói kincsleletről Későközépkori ötvösségünk számon tartott, ismert világi rendeltetésű emléke az a 21 darabból állt kincslelet, amelyet 1876-ban a Kiskunhalastól DNy-ra levő Fehértó alsó végén elterülő „kis itató"-ban, a hullámzó víz szélén találtak. A leletről, közvetlenül előkerülése után az Archaeológiai Értesítőben rövid híradás jelent meg; az aranyozott ezüst tálon kívül 11 darab köralakú vékony ezüstlapot, 5 ezüstés 1 rézgyűrűt soroltak fel. Az aranyozott ezüst tál és a kerek ezüstlapok említése mellett a gyűrűket egészen röviden le is írták: az ezüstből készültek között egy nagyobb, masszív gyűrű pecsétlőfején keresztben végződő liliom, az egyik oldalán félhold és csillag, a másik oldalán P betű van. A többi ezüstgyűrű vékony, drótszerű karikával és vékonyabb lappal készült, h, D, В és I betűvel.

1 A részletes ismertetés — az előkerülés körülményeinek SZILÁDY Áron halasi református lelkész és kiváló irodalomtörténész pontos leírása alapján — 1880-ban jelent meg.

2 Innen tudjuk, hogy összesen 21 tárgy került elő, de HAMPEL József ismertetésében csak 18 darabbal foglalkozik. A Magyar Nemzeti Múzeum Éremés Régiségtára 1878. február 5-én az egész kincsleletet; 6 gyűrűt (ebből 5 ezüst, 1 réz), 14 darab ezüst dísztagot és 1 ezüst tálat lerajzoltatás céljából vette át.

3 A feldolgozásból hiányzó három darab, ezüst dísztag (lapocska) lehetett, s valószínűleg annyira jelentéktelenek vagy sérültek voltak, hogy HAMPEL József közlésre nem tartotta érdemesnek. 1. Archaeológiai Értesítő 10/1876. 160—161. 2. HAMPEL József 1880. 46—50., 14—22. ábra. 3. Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségosztályának utalványozási naplója 1874—1878. Naplószám: 39/1878.