Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)
Embertan - Henkey Gyula: A magyar nép etnikai embertani vizsgálata
498 HENKEY: A MAGYAR NEP ETNIKAI EMBERTANI VIZSGALATA Dunántúl déli és nyugati részében 41 az a keleti dinaroid jellegegyüttes, melyet Natishvili és Abdushelishvili 42 a kaukázusi oszéteknél és a Tbiliszitől északra élő grúzoknál kaukázusi változatként írtak le. Ennél a fej méretei általában nagyobbak, az arc szélesebb és kevésbé magas, mint a balkáni dinárinál, a járomcsont többnyire frontálisan lapult (előreálló), csak ritkán előre keskenyedő, az orrgyök alacsonyabb, az orrhát a vizsgáltak nagyobb részénél a balkáni dinárihoz képest még fokozottabban kiemelkedő és erősen konvex (47. kép), kisebb, de eléggé jelentős részénél annál kevésbé magas és csak enyhén konvex (29. kép). Adataim és a kaukázusi népeket 258 férfi három dimenzióban készült képeivel bemutató munka alapján úgy látom, az oszéteknél és Észak-Grúziában a pamíri, a turanid, előázsiai típus összeolvadásából jöhetett létre a kaukázusinak nevezett jellegegyüttes. E változatnak az a formája áll a balkáni dinárihoz a legközelebb, amelyiknél a járomcsont széles arc mellett is előre keskenyedő, az orrhát pedig — hasonlóan, mint az előázsiai típusnál — igen erősen kiemelkedő és erősen konvex. Keleti dinaroid jellegű formákat mutatott be Enginalev az oszmán-törököknél 43 „anadolid-dinarid" megjelöléssel, de szerintem az ide soroltak többsége a képek és a típusleírás alapján közelebb áll egyrészt az előázsiai, másrészt a pamíri típushoz. Az általam a dinári típusba soroltak között azoknál, akiknél jelentős arányban találhatók turanid, pamíri, előázsiai jellegek vagy ezek kombinációja, a balkáni és a keleti dinaroid jellegek nem minden esetben voltak határozottan elkülöníthetők. Ugyanis ha a balkáni dinári turaniddal, pamírival vagy előázsiaival jelentős mértékben keveredik, a keleti dinaroidhoz hasonló jellegegyüttes jöhet létre. A dinári típus a legnagyobb számban a Duna—Tisza közén a bunyevácoknál (25,2%), a hercegszántói sokácoknál (18,8%), Nagybaracskán (11,4%), Dusnokon (10,7%), a hajósi németeknél (10,4%), Homokmégyen (9,7%), Jászszentandráson (9,7%), a Palócföldön Mátraderecskén (9,1 %), a Dunántúlon a bolhói horvátoknál (17,4%), Csányoszrón (15,0%), Babócsán (11,4%), Segesden (11,2%), Látrányban (11,2%), Ostffyasszonyfán (10,8%), Andocson (10,3%) és Csömödéren (10,1%) volt kimutatható. Előfordulása a Tiszántúlon egyik általam vizsgált helységben sem érte el az 5%-ot, a palócföldi szlovákoknál 4,2%-ban volt észlelhető. A Somogy megyei Nemesviden a 8,8% dináriba sorolt közül 60% a keleti dinaroidhoz, 20% a balkáni jellegű dinaroidhoz áll közel, míg a 20%-nál a turaniddal való nagyfokú kevertség miatt a dinári jelleg nem volt határozottan egyik formához sem köthető. A klasszikus keletbalti típus (31-32. kép) termete közepes (a megjelent típusstandardok 44 szerint férfiaknál az átlag 165,10 cm, nőknél 154,47 cm), a fej hosszának a magyar átlaghoz közeli, szélességének annál némileg kisebb mérete mellett 41. HENKEY Gyula, 1987/88 42. NATISHVILI, A. N.—ABDUSHELISHVILI, M. G., 1960 43. ENGINALEV, A., 1963 44. HENKEY Gyula—KALMÁR Sándor, 1984
