Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)

Régészet - Wicker Erika: Koporsók a csólyospáli avar kori temetőben

REGESZET 49 2. táblázat folytatása Csontelmozd. Koporsóra utal Sírfenék g Egyéb megjegyzések S 43 N on C/3 s 2 H Ü do 05 c/l "à es a "S Ö . Il b4 > Kapocs Sáv Csak kopó а ЕЛ Folt Lyuk Árok Oldalsáv Keresztsáv 263. Inf. F 60 T 264. Inf. F 60 T 265. Inf. К 60 - - - R x 266. Inf. H 108 X X - - X -4 Leengedéskor testelcsúszás 267. Ad NSZ 150 — — X — x — X - - 2 x Fehérbetöltéses sírfolt, Leengedéskor testelcsúszás 268. Inf. К 76 x — _ _ _ X x 269. Ad H 115 R — X _ _ _ X x - - ? ? 271. Inf. H 100 R - - - X - ? - x 272. F H 90 — X X 272. F H 90 — X X Mivel ezeket a sírokat — a felsorolt körülmények miatt — lényegében nem vizsgálhattuk, meg merjük kockáztatni azt a kijelentést, miszerint minden sírban volt valamiféle koporsóra utaló nyom, anélkül, hogy a sírokban fakorhadék vagy túlnyomó többségükben koporsókapocs lett volna. A koporsóban való temetkezést — vizsgált temetőnk esetében mindenképpen — általánosan elterjedt szokásnak kell tekintenünk. Kérdés persze, hogy miért marad meg jól láthatóan a fanyom egyes területeken, máshol pedig egyáltalán nem. Nyilvánvaló, hogy a talajféleségek, a talaj mikrobiológiája és összetétele mellett számolnunk kell a koporsóhoz vidékenként használt fafajták különbözőségével is. A honfoglalást megelőző időkben a Dunántúl dombjait gyertyánosok jellemezték, tölggyel-cserrel vegyesen. Az Alföldet egyrészt óriási tölgyerdők, másrészt az árterek vízkedvelő füzes-nyáras-rekettyés társulásai és a futóhomok nem számottevő fás szárú növényei népesítették be.

45 Ilyenformán esetleg nemcsak ácsolt, hanem pl. vesszőből font koporsóval is számolhatunk

46 (6. kép). Ennek távoli párhuzama az a ládaféle, melyet a mongolok 45. Szemerey Tamás szíves szóbeli közlése. 46. Kresz Mária szíves szóbeli közlése; KUNT Ernő 1987. 147.; Közös hivatkozási alapjuk MOLDOVÁN Domokos 1973. 568—618. Nádból, vesszőből font koporsót csak igen szegények készítettek: emlékük a vizek melletti falvakban maradt fenn. MOLDOVÁN Domokos 1973. 590.: „A régi árvizes vidékeken, de Magyarország más mocsaras, lápos vidékén is — pl. a Sárréten, Tisza mentén — deszkakoporsónak valót szerezni, ha „halomás" történt, igen nehéz lehetett, mivel a fűrészelt faáru