Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)
Embertan - Henkey Gyula: A magyar nép etnikai embertani vizsgálata
466 HENKEY: A MAGYAR NEP ETNIKAI EMBERTANI VIZSGALATA Rimócon és Bükkszéken voltak 20%-nál nagyobb mértékben kimutathatók szlovák eredetű családnevek. A vizsgált dunántúli népességek közül Cece telepes eredetű, az újratelepítők egyik része Komárom megyéből érkezett, akik között a Cecéről elmenekült besenyő eredetű köznemesek leszármazottai voltak nagy többségben, másik részük Nyugat-Dunántúlról érkező jobbágy 4 volt. A babócsai magyarok kaj-horvát származásúakkal erősen kevertek (az 1910-es népszámlálás során a lakosok 18,1%-a vallotta magát horvát anyanyelvűnek), Gamás fennmaradt lakossága telepesekkel töltődött fel, akik jelentős része sokác eredetű volt 5 , míg Andocson 14%-ban, Nádasdladányban 12,5%-ban voltak kimutathatók a vizsgáltak között német eredetű családnevek. A többi vizsgált dunántúli magyar községben a nem magyar eredetű családnevek nem érik el a 10%-ot, de az 5%-on aluli előfordulás jellemző az őslakos eredetű népességek túlnyomó többségére. Az oszmán-törökök által időlegesen sem megszállt Vas és Nyugat-Zala megyei területeken hat község őslakos népességeit vizsgáltam. A Tiszántúlon a Tiszazugban két, a Nagykunságban három, az oszmán-törökök által meg nem szállt részen, a Kisvárda—Nagyecsed vonaltól északra négy őslakos népességet vizsgáltam és csak a Szolnok megyei Csépa község lakossága nagyrészt telepes eredetű. 6 Az utóbbiba a török megszállás után nagyrészt palócok települtek, de visszatértek a Palócföldre menekült csépaiak leszármazottai is, de a vizsgáltak között 15%-ban szlovák eredetű családnevek is kimutathatók. Minden tájegység őslakos eredetű helységeiben sor került telepes származású családokból származók vizsgálatára is, de az utóbbiak adatai elkülönítetten lettek feldolgozva. Bár e munka az általam vizsgált magyarok adataira épül, de a keveredés embertani kihatásainak mérlegelése céljából utalok az általam vizsgált hazai nemzetiségek 7 egyes adataira is. A FELVÉTEL ANYAGA ÉS MÓDSZERE A 25471 felnőtt magyart 1956 és 1988 között vizsgáltam, 1961-től kezdve a tüdőszűrésekkel párhuzamosan. Az alábbiakban tájegységenként csoportonként sorolom fel azokat a helységeket, amelyekben a magyarok vizsgálatára sor került. A Duna—Tisza közi adatokat négy csoportra bontva dolgoztam fel, ezek: a Duna —Tisza köze nem kun és nem jász eredetű őslakos népességei (a továbbiakban Duna, Tisza menti őslakosokként szerepelnek), jászsági őslakosok, kiskunsági 4. A cecei református gyülekezet története (kézirat) 5. BOROVSZK Samu, 1914 6. HAVASSY Péter, 1982 7. HENKEY Gyula, 1981, 1985, 1987, 1989/b
