Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)
Néprajz - Bosnyák Sándor: Bezdán néphite. 2. rész
NÉPRAJZ 445 188. Az eljegyzés úgy történt, hogy megvették a gyűrűt, és akkó kitűzték az eljegyzés napját. Akkó elment a legény a szüleivel együtt, vitték a karikagyűrűt. A lánynál is a közelebbi rokonságot meghívták és akkó olyan kisebb-szerű vacsora vót, kis sütemény, bor, beszélgetés, ott lett bejelentve, hogy megtörténik az eljegyzés. (9) 189. A legény szokta megvenni a menyasszonyruhát. (6) 190. Nagyon befolyásolták a szülők, hogy kit vegyen el. A vagyon számított, nemhogy milyen az a lány. De az én koromba ez már megszűnt. (9) 191. A vőfélynek vót egy pálcája, rozmaringgal fődíszítették a szárát, rá vót kötözve és pántlikák vótak főkötve rája. A kalapjukra is körül pántlika vót kötve, így harminc-negyven centire lógott le. A vőfélyek mentek hívogatni. (9) 192. A legényes háznál gyűlnek össze és aztán mennek a lányt kikérni. Ott is a násznagy mond beszédet. A lányos háztú indútak a templomba az esküvőre. Mikó megvan az esküvő, akkó visszatérnek a legényes házhó. (9) 193. Azt szokták mondani, hogyha valaki esküszik, aztán hó esik, hogy akkor szép lesz a házassága. Ha eső van, akkor inkább azt szokták mondani, hogy szomorú lesz a menyasszony. (9) 194. Ha szépen süt a nap, akkor boldog házasélet lesz, ha esik, akkor bánatos. (4) Ha napsütésbe mentek az esküvőre, akkor azt jósolták, hogy olyan napsugaras lesz az életük. Viszont, hogyha zord volt az idő, szélvész, esett az eső, akkor azt mondták: „Siratja őket az Isten, nem lesz jó életük." (10) 195. A gyűrűn a menyasszonynak át köll nézni, azon köll legelőször látni a vőlegényt, akkó együtt lesznek végig, nem húz félre. (9) 196. Mikor jöttek a lányért, a menyasszonyt fölöltöztetve odaállították az ablakhoz, hogyha jön a vőlegény, akkor először az ablakon keresztül lássa meg, mert akkor szerencsés lesz. (2) 197. Az esküvő napján a vőlegény és a menyasszony egy tányérból szokott enni, hogy összetartozzanak. Attú kezdve már összetartoznak. Azelőtt régi divat vót, hogy ölég sokáig az új pár egy tányérból ettek. A szeretetet jelentette. (9) 198. Ha bemegy a templomba az esküvői menet, akkor először a menyasszony lépjen be a jobb lábával, ne a bal lábával, hogy ő legyen az úr a háznál. Azt is mondták, hogy a vőlegénynek nem kell megmondani, mert akkor ő akar elsőnek belépni a templomba. (2) 199. Az oltár előtt a vőlegény vót jobb ódalt, bal ódalt a menyasszony, így esküdtek. (4) 200. Nem jó azon az úton visszafelé jönni a templomból, amelyiken mentek, mert akkor szerencsétlenek lesznek. (2) 201. Mikor vőlegény, akkor a bal kezin hordja a gyűrűt, mikor megesküdtek, akkor átteszi a jobb kézire. (6) 202. A menyasszonytánc vacsora után szokott lenni. Attú függött, hogyan fejezik be a vacsorát. Ha befejezték tíz órakor, akkó ement a menyasszony átöltözni, fővette a menyecskeruhát. Letette a fátyolt, fővette a menyecskeruhát. Fölőtözik menyecskének, bejön és akkó van a menyecsketánc. (9) 203. Azt szokják mondani, ha az új pár lefekszik, amelyik előbb elalszik, az hal meg előbb. (4) 204. Akkor kezdték bevezetni, hogy aki megnősült, menjen ki és éljen a maga lábán, abbúl, amit kapott. Ha nem vót semmi osztani való, akkor ment napszámba, meg aratni. (9) 205. A lakodalom másnapján főpakúták a kocsira a lány ágyát, fehérneműjét, a nyoszolyaládát, mind főrakták a kocsira és elhajtottak vele a legényes házhó. (9) 206. Ha a menyecske főzőkanállal kóstolja az ételt, akkor nagy lesz a nyelve. (9) Családi élet 207. A férjét az asszony apámuramnak szólította. Ha vót két testvér, mind a kettő meg vót nősülve, akkor az üdősebbnek a felesége a fiatalabb testvért úgy szólította, hogy kisebbik uram. A lánytestvér, ha idősebb, akkor nena. Vagy az apjának a testvére egy nő, arra is azt mondja, hogy nena. Aki a testvérek közül éntőlem idősebb, az vót a bátya, az vót a bátyám. Apám testvérinek a fia is bátya vót. Az ángyom meg azoknak a feleségük vót, akik éntűlem idősebbek vótak és nősök vótak. (9) 208. Benősült valahova. A férj vót az ipám, az asszony meg, a felesége vót a napám. Após, vagy anyós, de úgy is mondták, hogy ipám, vagy napám. (9)
