Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)

Néprajz - Balassa M. Iván: Adalék a népi építészet régészeti kutatásának történetéhez

428 BALASSA: ADALÉK A NÉPI ÉPÍTÉSZET RÉGÉSZETI KUTATÁSÁNAK ... akik ezt a feladatot talán hallgatólagosan a néprajz körébe utalták, megfeledkezvén arról, hogy ez sokszorosan inkább nemzeti kötelesség, mint ismeretlen népek kultúrtörmelékeinek keresgélése. Ilyen irányú ásatás egy-két kísérleten kívül (pl. nagykunsági Kápolnás község felette eredményes megásása Györffy István által) eddig nem történt. Dr. Szabó Kálmán ezelőtt másfél évvel Kecskemét tőszomszédságában egy XIV. sz.-beli utóbb futóhomokkal eltemetett magyar parasztházat tárt fel, mely kultúrtörténeti szempontból igen értékes és ismeretlen anyagot szolgáltatott (1. „Népünk és Nyelvünk" Szeged 1929. A leletet magam is láttam.) Beadványa alapján azt kell hinnünk, hogy most ennél gazdagabb lelőhelyre bukkant, mert „gazdasági, házi eszközöket és házberendezési tárgyakat" talált, amelyek nézetem szerint a magyar településnek, háznak és kultúrájának, egyszóval a régi magyar életnek megismerésére vannak olyan fontosak, mint a honfoglalás előtti és még régebbi ásatag holmik. Nem itt a..., hogy ezt bővebben taglaljuk, de rá kell mutatnunk a Kecskeméti Múzeum vállalkozásának komoly voltára, amennyiben közismert más bőséges és méltán elhíresedett lelőhely(e)i szüneteltetésével erre a külsőleg kevésbé kecsegtető, de nemzeti és úttörő feladatra szánta rá magát, mely akkor is megértést érdemelnek, ha a szorosan vett leletanyag tekintetében minimális eredménnyel végződne. Kecskemét városának ezt a kérését tehát, melynek közönsége különben is annyit áldozott a múzeumi célok érdekében részemről a legmelegebben támogatom s Méltóságodnak is hasonló jóindulatába ajánlom. Fogadja Méltóságod őszinte tiszteletem nyilvánítását. Budapest, 1929. október 22. Bátky s. k. a Néprajzi Tár igazgatója Méltóságos Hóman Bálint Úrnak a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójának, Budapest A Néprajzi Múzeum igazgatósági iratai között fellelt levél több fontos információt tartalmaz. Mindenekelőtt itt is említés történik GYŐRFFY István ásatási kísérletéről, mint „felette eredményes" vállalkozásról. Ezekről a kísérletekről csak utalásokból tudunk, maga GYŐRFFY István nem írt róluk. Nem lenne haszontalan ennek, vagy ezeknek az ásatásoknak a földerítése, esetleg a helyi sajtó átnézése bővebb adatokkal szolgálna (a Karcagi Napló 1924. szeptember 20-án ad hírt az 1660 körül elpusztult Bolcsa falu temploma körüli ásatásról). Figyelemreméltó, hogy a levélből kiderül, az 1928 tavaszán kiásott házat, amit, feltehetőleg SZABÓ Kálmán, XIV. századinak datált, BÁTKY Zsigmond is megtekintette. Tehát, mikor két összefoglaló tanulmányát, A magyar ház eredetéhez (Néprajzi Értesítő XXII. [1930.] 65—83.) és a Magyar tűzhelyek és háztípusok