Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)

Néprajz - Fehér Zoltán: Bátya népének kereskedése

NÉPRAJZ 417 értesültek a felvásárlási árakról. A kikeszítők tönkretételét termelői érdeknek tüntették föl, s ezért is tiltakoztak a kikeszítők a felvásárlás monopolizálása ellen annak idején. Sérelmezték a bátyai kikeszítők azt is, hogy őrölt paprikájukat a minősítés után 30 napon belül kötelesek a beváltó szövetkezetbe szállítani. Minthogy azonban a szállítást a szövetkezet végzi, 1941. szept. l-jén az édesnemes paprika ára 1,85 P volt, okt. l-jén pedig már 2,50. A szövetkezet a várható változást előre tudta, ezért a kikészítőktől szept. 30-áig beszállította a paprikát, de a szövetkezeti malmokból és kikészítő telepekről csak ezután. így azok mázsánként 65 pengővel többet kaptak. A magánkereskedelem spekulációit tehát most a szövetkezet folytatta. Visszaélésre adódott lehetőség a mázsáláskor is. A bátyai malomban átvett paprikát Bátyán is, meg a beszállítás után, Kalocsán is lemérték. Ha a második mérés kevesebbet mutatott, aszerint fizettek, ha azonban többet, az első mazsálás alapján utalták ki a pénzt. Ugyancsak megrövidítették a bátyai kikészítőket a minősítéssel. Nem csoda, hogy sok bátyai a kutyáját „fizetett ellenségéről" „Vegyész"-nek nevezte. A „dicséretes" paprika 10 fillér felárat kapott ugyan, de ezt a minősítést csak a beszállított mennyiség 8-9%-a érte el. Ugyanakkor az ún. „hajtásos" paprika a standard árnál 20 fillérrel ért kevesebbet, viszont így minősítették a termékek 50-60%-át. A termelők és a kikeszítők azt is látták, hogy a beváltó szövetkezet a kétfajta paprikát keveri, s így dobja piacra, ami újabb jogtalan hasznot jelentett számára. A különböző minőségű őrölt paprika vegyítését, vagyis „összehajtását" csak a malmokban lehetett elvégezni, amiért a kikészítő munkadíjat fizetett, s termékéből még fél % porlást is levontak. Végül: bár saját zsákjában szállította be a paprikát, zsákdíjat is fizettettek vele. A beváltási és kiszolgáltatási árak közti különbség 1942-ben kb. 50 fillér volt. Ez 350 vagon paprikára átszámítva 2 millió pengő. Ezt a nyereséget a Szövetkezet szerint az export támogatására fordították, ám a bátyaiak ennek egy részét a maguk számára visszakövetelték, hiszen a paprikaközpont saját vagyonának gyarapítására fordította valójában ezt az összeget: üzemeket létesített, földbirtokot vásárolt, Budapesten székházat épített. Nem békéltek meg hát a bátyaiak továbbra sem, a maguk gondjain keresztül az országos problémákat is látták. A Kalocsai Néplap 1942. aug. 22-ei számában olvassuk: „A kalocsavidéki paprika érdekében! Élénk mozgolódás a »paprikások« körében. Beválik-e a szövetkezeti értékesítés? Miért vannak előnyben a szegediek? Mérlegeljük a sérelmeket és panaszokat!" — címek alatt beszámol az újság a Bátyán tartott értekezletről, amelyen az előbb ismertetett panaszok is elhangzottak. A panaszáradat a Hangya ellen irányult, hisz az tette tönkre a kikészítőket Kalocsa környékén, s lám „Szegeden a kikeszítők munkáját semmi sem korlátozta és zavarta ... Szegeden szövetkezeti kikészítő telep nincs, ezzel szemben Kalocsa vidékén csaknem minden termelő községben felállított a Hangya kikészítő telepe-