Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)
Néprajz - Fehér Zoltán: Bátya népének kereskedése
NÉPRAJZ 405 őrzési, vegyvizsgálati és felajánlási kényszert", forgalmazását pedig a Haditermény Rt.-ra ruházta. Már ez az első állami beavatkozás is a termelők legnagyobb ellenkezésével találkozott. Mivel minden ígéretek ellenére az állam a háború után is megtartotta a központosított rendszert — a felvásárló intézmény neve Gyógynövény- és Paprikakirendeltségre módosult — Röszkén és Szentmihálytelkén a paprikatermelők forrongását csak csendőrsortűzzel sikerült lecsendesíteni. A hatalomnak be kellett látnia, hogy a paprika-gazdaságnak ezt a rendszerét fenntartani nem lehet. A központi irányítás ugyanis a paprika minőségének romlását hozta magával. Jobb minőségű árut csak feketén lehetett kapni, persze magasabb áron. A hivatalos állami ellenőrzés akkor vált igazán hatásossá, amikor a 8300/1922 és a 84 500/1922 FM rendeletek Szegeden és Kalocsán vegyvizsgáló állomást hoztak létre, ugyanakkor a spanyol paprika már a magas vámtételek miatt nem juthatott be az országba. A magyar paprikatermelés 1922—36 között évi 250-500 vagon mennyiségű, amiből a hazai fogyasztás csak 200-210 vagon. A kivitel ez idő tájt 54-145 vagon mennyiség között ingadozott. Magyarország a trianoni békeszerződéssel elveszítette belföldi piacának kétharmadát. A Csehszlovákiának, Romániának és Jugoszláviának ítélt területeken pedig megkezdődött az önellátás és a verseny jegyében a fűszerpaprika-termelés, így az utódállamok sem jelenthettek piacot számunkra. Szerencsénkre új felvásárló is jelentkezett ekkor, mégpedig az Egyesült Államok, ahova 45 vagonnal is szállítottunk egy évben. Ez az új piac ismét időszerűvé tette a fokozottabb állami beavatkozás gondolatát, hisz az egységes, állandó és alacsony spanyol paprikaárakkal szemben a magyar fűszerpaprika ára 60 fillér és 6 pengő között ingadozott, amit a kormány burkolt exporttámogatással, devizafelárral sem tudott stabilizálni. Ha ugyanis bő termés volt, olcsó lett a paprika, érdemes volt felvásárolni, s külföldön értékesíteni, tehát nőtt az export. Ha viszont kevés paprika termett, felszöktek a belföldi árak, csökkent a felvásárlás, kevesebb lett a kivitel. A húszas évek végén kezdődő gazdasági világválság még inkább az érdeklődés homlokterébe hozta az állami gazdasági irányítás kérdését. 1929-ben már 65 vagonra esett vissza paprikaexportunk a 4 évvel ezelőtti 150 vagonról. Az árak ingadozását nemcsak a kereslet és kínálat viszonya, hanem a spekuláció is befolyásolta. Mint GALLAI Antal írja: „A paprika minden évben csak egyszer termett meg, ennélfogva a termés mennyiségében évenként csak egyszer állott be változás. A piaci árak ezzel szemben olykor hetenkint, sőt egyik piaci naptól a másikig (szerdától szombatig) változtak." 74 Néhány példa: 1929. márc. végén: 4,80 P/kg, ápr. 27.: 5,70 P/kg 1929. aug. eleje: 5,40 P/kg, szept. eleje: 4,40 P/kg 74. GALLAI Antal dr. 1944. 29.
