Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)

Néprajz - Fehér Zoltán: Bátya népének kereskedése

NÉPRAJZ 393 községei, s így Bátya község népe is kevés saját földdel rendelkezik, miért is kényszerítva van az intenzívebb művelést, több kézimunkát igénylő, de egyúttal nagyobb jövedelmet nyújtó konyhakerti növények termesztésével foglalkozni. A fűszerpaprika, mint könnyen tárolható termék, erre a szerepre kiválóan bevált."

57 1882-ben egy szemtanú szerint „a kalocsai piacon úgy állnak az eladók paprikával (mind asszony), mint máshol a gabonával."

58 Az árusok közt ekkor még nem sok bátyai lehetett. Idős emberek elmondták ugyanis, hogy a múlt század végén minden piaci napon látták azt a húsz-huszonöt fajszi asszonyt, aki Bátyán keresztül gyalogolva vitte a kalocsai „piarc"-ra paprikáját. Visszafelé üres abroszszal jöttek a bátyaiaktól megvették a paprikafonalakat, otthon földolgozták, s kezdődött minden elölről. A bátyaiak 1896-ban kezdtek kereskedni a fajsziak módjára batyuzva. Tizenöt-húsz év múlva már kocsival jártak Bogyiszlóra, Faddra, Gerjenbe paprikafüzérekért. Tehát már nemcsak saját termésüket dolgozták föl és adták el, hanem más községek termését is. ERDEI Ferenc összehasonlította a 30-as évekbeli Duna-menti kertművelő szigeteket Nagykőrös, Makó, Szeged kertkultúrájával, s az előzőeket elmarasztalva megállapította, hogy az említett városok „exportpiacot teremtettek s milliókat vesznek be termékeikért", azok megmaradtak vagy a közeli fogyasztópiac kiszolgálójának, vagy vándor batyuzó kereskedést látnak el portékával."

59 E megállapításból kitetszik, hogy ERDEI-t informátorai nem tájékoztatták az egyre nagyobb tőkével rendelkező, külföldön is kereskedő, külföldi beruházásokba kezdő bátyai nagykereskedőkről. ERDEI-nek szűkebb pátriája iránti elfogultságából származhat az a téves megállapítás is, hogy a Duna mellékén sem a kertészkedés, sem „a kerti termékekkel való kereskedés" nem specializálódott szakma, „hiszen — mint írja — Kocsin, háton, maguk a termelők hordják szét portékájukat, s bejárják vele az egész Dunántúlt. Ha mind elfogyott, hazamennek és újra megrakodnak. Először a sajátjukat adják el, de a szomszédokét is elvállalják bizományba. Oly primitív a kereskedésnek ez a formája, hogy bizonyára így csinálták kétszáz évvel ezelőtt is, és ma sem találnak más módot az értékesítésre."

60 Hogy mennyire speciális szakma a paprikatermelés, azt egy 1935-ben a környék három paprikás falujából a földművelésügyi miniszternek küldött petíció szavaival igazoljuk. „A paprika termelése különleges tapasztalatot, szinte szakértelmet igényel, mellyel egyedül és kizárólag Szeged és Kalocsa vidéke rendelkezik: e két vidék lakosságának ősfoglalkozása a paprikatermelés, melynek csínja-bínja 57. HPJ iratai: A bátyai fűszerpaprika-termelők és kikészítők panaszai. 1942. 58. SIMONYI Jenő 1882. 59. ERDEI Ferenc é. n. 204. 60. ERDEI Ferenc é. n. 204.