Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)

Történelem - Merk Zsuzsa: A Szovjetunióba deportált katymári és vaskúti németek

TÖRTÉNELEM 349 szerepel — 75 db maradt fenn a község iratanyagában, s valamennyin a második elszállítás dátuma áll. A többi 108 lapon a harcok folyamán orosz hadifogságba és fogolytáborba kerültek szerepelnek.

6 Katymárról 6 nappal később gyűjtötték össze az embereket, de már együtt indultak útnak a vaskútiakkal február l-jén, vagy 2-án. Kiskunhalason, a laktanyában voltak addig a pillanatig, míg annyian lettek, hogy a marhavagonok megteltek, s a szerelvények megindulhattak Ukrajna felé. Ugyanezt figyelhetjük meg a január eleji deportálásoknál is. December legvégén kezdődtek, s január 6-án és 9-én gördült ki a vonat Baja, illetve Kiskunhalas állomásáról. Ismereteink szerint e két időpont között és után (január 6., ill. 9. — febr. 1-2.) nem vittek el senkit, a második csoportot Kiskunhalason gyűjtötték össze, s onnan szállították el, bár Katymár és Vaskút is Bajához fekszik közelebb.

7 Nemcsak Észak-Bácska falvaiból, hanem Szegedről, Szatmár és Békés megyéből, a Dunántúl déli részéről (Tolnából, Baranyából) is ezen időhatárok között történt összegyűjtésük és elszállításuk.

8 Összehangolt, tervszerű akció volt tehát az ország azon részén, ahol már — úgy tűnt — befejeződtek a harcok. A Moszkvában 1945. január 20-án aláírt fegyverszüneti egyezmény Magyarországot szuverén államnak ismeri el, de 18. pontja értelmében, mely a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) létrehozásáról szól, ennek gyakorlását erősen korlátozta.

9 Az egyezmény életbelépése után még egy nagy lélekszámú csoport indult a lágerek felé, bár az egyezmény csak a német állampolgárok internálásáról szól, de az elvitt vaskútiak, katymáriak között ilyen tudomásunk szerint nem volt.

10 Az orosz katonai parancsnokság által megkezdett munkát már a SZEB fejezte be, mely a Szovjetunió érdekeinek megfelelően tevékenykedett működésének első szakaszában, s 6. BKmL Vaskút község külön kezelt közigazgatási ir. 1946. 7. Csávoly is Bajához van közelebb, s a vaskútiakkal, katymáriakkal együtt az innen elhurcoltakat is Kiskunhalason gyűjtötték össze. TIM A. 1133. 89. T. R.-né (1924) Csávoly. 8. A Szatmár megyei Vállaj községből elvitt K. A. visszaemlékezése szerint: „1945. január 5-e után pár napra bevittek bennünket az iskola helyiségébe .. . Bevittek Nagykárolyba, a megyeszékhelyre. És ott voltunk január 9-ig, onnan bevagoníroztak bennünket. . . Nemcsak Vállaj és Mérk községből voltak, így deportálva . . . Ebben volt csalánosi, kálmándi, mezőpetri, aztán nagymajtényi, kismajtényi, gilvácsi. . . mert itt van a legtöbb német ajkú." Vállajról 173 főt vittek el Ukrajnába, higanybányába. TIM A. 975. 87. K. A. (1919) Vállaj. — BALOGH Sándor a tiszántúli deportálások kezdeténél az 1945 februári időpontot adja. BALOGH Sándor 1982. 79.; BALOGH Sándor 1988. 80. — A tolnaiakkal, baranyaiakkal együtt utaztak a vaskútiak, katymáriak is, de az adatközlők mindegyike említi őket. TIM A. 1133. 89. — A bajai tanács üléséről készült jegyzőkönyvben (1945. jan. 9.) is utalnak a dunántúliakra. BKmL Baja város Polgármesteri Hiv. elnöki ir. 172/1945. — A január eleji időpontra dr. SUCH György 1989. 24—25. 9. HALMOSY Dénes 1966. 580.; BALOGH Sándor 1988. 78. 10. Német állampolgár volt az, aki birodalmi lakosként Magyarországon tartózkodott, vagy önként jelentkezett német fegyveres alakulatokhoz, s így magyar állampolgárságát elvesztette. TILKOVSZKY Lóránt 1986. 125.; FEHÉR István 1988. 22.