Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)
Régészet - Wicker Erika: Koporsók a csólyospáli avar kori temetőben
34 WICKER: KOPORSÓK A CSOLYOSPALOSI .. . Nem valószínű egyébként, hogy a két bronzkori temető említett sírjait különleges temetkezésekként kellene értelmeznünk. Úgy véljük, a jelenség jóval általánosabb volt a bronzkorban is, mint arra a szakirodalomból következtetni lehetne, de megfigyeléséhez pontosabb feltárási és dokumentálási módszerekre van szükség. Ha Csólyoson — éppen az avar temetőrész miatt — nem nézzük meg szinte automatikusan a bronzkori sírok fenekét is, ezek a temetkezési szokások szempontjából oly fontos megfigyelések sem történhettek volna meg. Arra, hogy a sírfenéken levő 4 lyuk vagy 2 árok tulajdonképpen mi is lehetett, a logikai meggondolásokon túl néhány hossz- és keresztmetszeti sírbontás adott választ (VII— VIII. tábla; IX. tábla 1.; X. tábla 3.). Ezt a fajta sírfeltárást a következőképpen alkalmaztuk (7. kép): — A sírfoltot jelentkezésekor lerajzoltuk, a méréspontokat rögzítettük. — A sír egyik oldalán, kb. 15-30 cm-rel a sírfolt szélétől a sír közepe felé kijelölt egyenes mentén haladtunk lefelé; így a sír eredeti hosszából vagy szélességéből ezt a kis szakaszt levágtuk. — E lemélyítés síroldal felőli faláról (tkp. a sír hossz- vagy keresztmetszetéről) metszetrajzot készítettünk, pontosan jelölve a talaj elszíneződéseit. — Ezután hagyományos módon tártuk fel a sír épen hagyott nagyobb részét és vizsgáltuk meg a sírfeneket. Ez a módszer tette lényegében lehetővé, hogy magyarázatot kapjunk a sírfenéken levő lyukak eredetére. Amikor ugyanis a sírból (a sír méreteitől függően) 15-30 cm-es sávot levágva lefelé haladtunk, az elvágott sírfalban — megfelelő talaj esetén — igen jól kirajzolódott a betöltött és lefelé egyre világosabb földű sír és a sötétebb betöltésű koporsóláda metszete. A koporsóláda széleihez pedig l-l, kb. 15-20 cm mély nyúlvány csatlakozott, mely lényegében nem volt más, mint a sírfenéklyukak metszete. Ezek a nyúlványok tehát nem a sírhoz, hanem a koporsó betöltéséhez csatlakoztak, ahhoz szervesen hozzátartoztak (7. kép; VIII. tábla). Ugyanarra kellett tehát — más jelenségek és meggondolások alapján — gondolnunk, amit már TOMKA Péter is igazolt: a halottakat lábakon álló, ácsolt szerkezetű, esetleg faszegekkel összeállított koporsóban (ládában, szuszékban, szökrönyben stb.) temették el 32 (1-2. kép). Ugyancsak ismert, hogy olykor a sírok sarkaiban, az ún. „cölöplyukak" (tkp. sírfenéklyukak) fölött, már jóval a vázcsontok felett is fának tulajdonítható elszíneződés fogható meg. Ezekben az esetekben egyáltalán nem kell valamiféle cölöpös-sasfás szerkezetre gondolnunk, hiszen az ácsolt láda vastagabb sarokpillérei is hasonló nyomot hagyhatnak (1-2. kép). A sírok sarkaiban levő lyukakra ilyenformán az eddigiektől eltérő magyarázat is adható. Véleményünk szerint nem „lemélyítések" és nem is „beásások", hanem 32. Ld. a 4. fejezetet.
