Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)

Történelem - Kiss József: Helyhatósági bíráskodás a Jászkun Kerületben az 1730–40-es években

TÖRTÉNELEM 277 tartalmaz, másrészt a súlyos betegségekkel szembeni tehetetlenségre utal. De ha már a földesúri adminisztrátor és az ügyész elgondolása szerint mégis napirendre tűzték a pert, akkor alkalmazkodjanak a büntetőperes eljárásjog megfelelő ügymenetéhez. Szabályosan hallgassák ki a vádlottat! Ha nem akar vallani, alkalmazzák az enyhébb vallatási próbát (semiplenam probam), ha ez nem vezet beismerésre, az igazság teljes feltárása végett a vádlottat „rendes kínvallatás alá — ordinaria tortura" vessék, de csak akkor, ha a felülvizsgálati eljárás során a szembesített tanúk ellenében nem tudná igazát bizonyítani.

88 Több mint két hónap múlva, 1734. szeptember l-jén így került sor Némáné szabályos kihallgatására, a Kiskun Kerület kapitányi törvényszékén, annak feljebbviteli bizottsága előtt. Ennek elnökletével Morvay jászkunsági vicekapitányt bízták meg.

89 Némáné bátran és világosan válaszolt a feltett kérdésekre: Tolna vármegyében, Öcsény községben született, 76 éves, 63 éve lakik Kiskunhalason, jelenleg az egyik leányánál. 14 hét óta van a tömlöcben, mert néhányan azt mondják róla, hogy boszorkány. Nem tagadta, hogy mostohaíiát egyszer éjjel kihívta a Farkas Gergely malmából és hazaküldte. Hogy kik vitték be a fiút és társait a malomba éjjel őrölni, és kik voltak még oda befogva, meddig tartották ott őket, s mit őröltek, arról semmit sem tudott. Boszorkánysággal sohasem foglalkozott, senkivel sem szövetkezett. Szokatlanul hosszú idő után, 1735. január 7-én — miközben a Pesti Invalidus Ház executios (végrehajtó) katonaságának különítményei a kerületekben minden helységben körüljártak és rettegésben tartották a lakosságot az elmaradt adótartozás fegyveres behajtása során

90 — a Kiskun Kerület felülvizsgálati törvényszékén újratárgyalták Némáné ügyét (reassumpta causa), mert az eddigi eljárások, sőt a házkutatások sem hoztak érdemleges eredményt. Itt a korábbi tíz közül már csak hét tanúval szembesítették a vádlottat. Mostohafia köszönte, hogy őt kiszabadította a malomból, de Némáné tagadta, hogy a Gellérthegyre lovagolt volna: „Szabad ellenem mondani akármit, de én azzal a mesterséggel sohasem éltem és a jó fiamon sohasem jártam". Katona János állításáról — hogy őt Füzesről lovagolva hozta vagy vitte volna — semmit sem tud: „Mindezeket tagadom a legnagyobb kínszenvedésig is". Kovács István gyermeke véletlenül esett a kútba, de ő harmadmagával onnan kimentette. Hős Katalin a szembesítéskor is azt állította, hogy a vádlott parancsára hajtotta ki az öt lovat a tóra. Némáné mindezt kereken tagadta. Nagy János görcsös nyakát és köszvényes hátát valóban gyógyította, fokhagymagerezddel kenegette, de a gyógyításért nem kért semmi pénzt. Nem rontotta meg Kiss Mihály fekélyes gyermekét, de hozzátette: „Meggyógyítanám — Isten után — két vagy 88—89. Uo. f. 5—6. Interrogatio. Responsio. Jellegzetes kerületi kapitányi törvényszéki tárgyalás volt ez is. 90. KA Inv. 1735. Nr 99. f. 3. „ ... executio omni die in Pagis cirumeat, homines arestantur, pecora illorum includuntur".