Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)

Történelem - Kiss József: Helyhatósági bíráskodás a Jászkun Kerületben az 1730–40-es években

TÖRTÉNELEM 271 Miközben volt eset, hogy a visszaeső, nyilvános tolvajokat a kerületi kapitányi széken akasztófára ítélték, Csikós Miska további sorsáról nincsenek adataink. Ez időben már kegkezdődtek a Békés vármegyei parasztfelkelést megelőző zavargások. Feltehető, hogy Terbócs révén a Csikóshoz hasonló ügyfelek is egérutat nyerhettek. A Jász Kerület kapitányi törvényszékén tárgyalták az egyik jászárokszállási tömegverekedés ügyét. Nagy Mátyás kerületi kapitány elnökletével 17 árokszállási tanút hallgattak ki. A felperesi kereset tényeit maguk az esküdt tanúk bizonyították, míg az alperesek képviseletében csak három személy: Esvon Kessel zászlótartó („Fähndrich), a császári-királyi hg. Lotharingiai Károly-féle gyalogezred tisztje, Johann Andreas Müller és Andreas Liester altisztek jelentek meg, mert a valódi tetteseket a katonai törvényszék (Militärgerichtshof) előtt vonták felelősségre.

63 Időnként megesett, hogy a kerületekben elszállásolt idegen katonaság és a polgári lakosság között súlyos összeütközésre került sor. Ilyen történt Jászárokszálláson is 1740. március l-jén, húshagyó kedd napján, amikor a községben elhelyezett kompánia katonái közül 15-20-an már reggel tetőtől talpig maskarába öltöztek, búcsúztatván a farsangot, egész nap dévajkodtak az utcákon, mezítelen fegyverrel, pallossal kergették, hajtogatták a leányokat és a menyecskéket, majd ütötték, verték őket, s akik nem állhatták, futásban kerestek menedéket. Ittasan, válogatás nélkül másokat is megtámadtak, Vígh János fiatalembert kardlappal verték, új, kék mentéjét a hátán karddal széthasították, Kéry György idősebb gazdát is megsebesítették, a kétélű kardot (spada) a mellibe ütötték, özvegy Patakiné Sánta Annát a hajánál hurcolva kardlappal megverték.

64 Napközben legalább tíz helybeli embert sebesítettek meg. A katonák közül többen a község vendégfogadójában voltak elszállásolva, este ennek a belső termében nagy mulatságot csaptak. Volt közöttük magyarul is tudó három német asszony, akik a helybeliek rendelkezésére álló külső teremben is meg-megfordultak, miközben — enyhén szólva — elég nagy feltűnést keltettek. Amikor öt legény — feltehetően a sértettek és a sebesültek megbízásából — Borbás Márton vezetésével megjelent a fogadó külső termében, az egyik német asszony elibük állott, hogy mit akarnának. Bordás így válaszolt: „Most farsang van, kinek-kinek szabad volna vígadni, mi senkit sem bántunk, csak kissé vígadunk és mindjárt elmegyünk".

65 Erre kitódultak a katonák, ütni, verni kezdték a legényeket, az ajtón kitaszigálták őket, a „spanganétokkal csapdostak hozzájuk". Erre a legények elmenekültek, de többedmagukkal hamarosan visszatértek, s megkezdődött a tömegverekedés. A katonák több embert elfogtak, jól megverték őket és a belső terembe 63. KA Inv. 1740. Nr 73. f. 1. In Possessione Árokszállás nocte ultima Bacchanaliorum contigit infelix casus ... 64. Uo. f. 4v. De eo utrum. Pataki Jánosné Sánta Anna vallomása. 65. Uo. f. 5. Bóna András vallomása.