Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)
Történelem - Kiss József: Helyhatósági bíráskodás a Jászkun Kerületben az 1730–40-es években
TÖRTÉNELEM 267 úgy vehette, mint azon tolvajoknak biztos és tulajdon jószágát, azért orgazdának prommtiáltatik" (minősül). Sós István és Simon János gazdákat szintén orgazdáknak minősítették, „mindhárman a megszégyenítő orgazdaságban marasztaltatnak el, maradjanak ugyanazon büntetésben", fizessenek 12-12 r.Ft-ot! 47 .Igen gyakran előfordult a kerületekben, hogy az igazságtalanul kivetett adóterhek fizetése elől több jól adózó gazda is kiköltözött a helységből, de ez esetben az adóhátralék a város vagy a község közpénztárát, házikasszáját (cassa beneficialis) terhelte. Éppen ezért pl. Karcagújszálláson is olyan statútumot hozott a magistratus, hogy a titokban elköltözni készülő családról adjanak hírt a főbírónak. Aki pedig ezt elmulasztotta, 12 r.Ft büntetésben részesült, az elköltözöttnek a háza pedig „a Dominiumra, spécifiée (kiváltképpen) a Helységre marad", s ebben is különbözött az úrbéres helyektől. 48 Ehhez képest Kabai István kétszeresen is törvénysértést követett el, mert „nemcsak hírt nem adott Kiss Ferenc titkon való elmenéséről, hanem a házát is megvette". Ezért a magistruális törvényszék egyöntetű szavazattal — unanimi voto — arra ítélte Kabait, hogy az elszökött gazda adótartozásának felét fizesse meg. S mivel a házvétel törvénytelennek minősül, a tanács a házat is kisajátítja, s — ha Kabai akarja — a tanácstól „illendő áron" megveheti. S végül „szófogadatlanságáért" fizesse meg a „tilalom terhét" 12 r.Ft-ot! 49 Sok vitára és pereskedésre adott okot, hogy Jászberény város fizetett tisztviselőinek a rétjei és kaszálói barázdákkal pontosan nem voltak elkülönítve a város önkezelésű „tilalmas" földjeitől, a közföldektől (allodium commune). Ezért 1737ben a magistruális törvényszék egy esküdtekből álló bizottságot küldött ki a helyszínre 50 , amely is „jó lélek szerint elvégezte az elkülönítést ilyenformán: a város főbírájáét és a másodbíróét a Meggyes sarkától, a székbíróét és a mészárosokét a Hajta rétjétől, a plébános uramét az Ispotály földjétől, a nótárius, a vicenotárius, a harangozó, a kántor, nemkülönben a polgárok földjét a város földjétől". 51 A sok közösségi és egyéni kárt okozó, hosszú lejáratú fiskális perek esetében az is megtörtént, hogy a magistruális törvényszék, sőt a kerületi kapitányi törvényszék sem tudott érvényt szerezni döntéseinek. Ebben az esetben joga volt ahhoz, hogy közvetlenül, külön levélben a földesúri adminisztrátor, illetve az udvari Commissio segítségét kérje. Ilyen ügyről volt szó 1733. június 30-án, amikor Kiskundorozsma főbírája és esküdt bírósága panasz formájában terjesztette elő a törvényszéki határozatot: „Kényteleníttetünk alázatosan Nagyságod kegyes színe előtt elszenvedhetetlen kárainkat jelentenünk, amelyeket nemes Szeged királyi városától kell újonnan szenvednünk. Nagyságod kegyes parancsolata mellett Üllés 47. JNSZ Lt, Túrkeve Lt, Prot. 44—45. 48. JNSZ Lt, Karcag Lt, Prot. 15. Büntetés 12 rajnai Ft. 49. Uo. 50. JNSZ Lt, Jászberény Lt, Prot. 239. 1737. október 29. 51. Uo.
