Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)

Történelem - Kiss József: Helyhatósági bíráskodás a Jászkun Kerületben az 1730–40-es években

258 KISS: HELYHATÓSÁGI BÍRÁSKODÁS .. . számontartották. A „régi szent királyoktól" adományozott, írott törvényeket és kiváltságleveleket rendkívül nagy becsben tartották. Állandóan kéznél levő, két páncélozott ládában és vaskazettában őrizték Jászberényben, a kerületek közigazgatási központjában.

14 Elsőként említhetjük a jászkunságiak szabad költözködési jogát (ius liberae transmigrationis). Nemcsak hivatkoztak erre, hanem elég gyakran éltek is vele. Noha a jobbágyvándorlás még ezekben az évtizedekben is országos jelenség volt, kerületünk vonatkozásában két jellegzetességére mégis rá kell mutatnunk. Amíg az úrbéres kamarai uradalmakba vagy a vármegyés helyekre főleg szegényebb sorsú családok, sokszor vagabund elemek érkeztek nem is tartós lakóul, a kiskunsági pusztákon többségükben jómódú, tekintélyes lábasjószággal és igavonóval rendelkező családok telepedtek meg nem csupán átmeneti, hanem tartós gazdaság létesítésének az igényével. Továbbá — amíg az úrbéres településeken a földesurak szívesen befogadták a szökött jobbágyot is csekélyke vagyonával mint munkaerőt — a Kiskunságban létrejövő községekbe csak szabadmenetelű családok költözhettek be még a vármegyés helyekről is, kötelezettséget vállalva a helyben maradásra.

15 Ugyan hivatkozhatunk arra is, a földesúr Pesti Invalidus Háznak is fontos érdeke fűződött ahhoz, hogy a kerületek lakossága ne roskadjon össze az adóterhek súlya alatt, kiváltképp nehogy kiköltözzék a kerületekből s így az adóalapot csökkentse. Már azt is alig szenvedhette, amikor a jászságiak — összefogva a környező vármegyék településeinek rokon vagy ismerős, de szabadmenetelű gazdáival — egyenként vagy csoportosan kiköltöztek Üllés, Kiskunfélegyháza és Kiskunmajsa területére. Ezekben az esetekben attól tartott, hogy az elhagyott város vagy község adóalapja csökken, s — ha ezt nem követi az elköltözés előtti adók leszállítása — ez maga után vonhatja a helyben maradt lakosság eladósodását, sőt veszélyes lázongását is.

16 Sokat nyomott a latban az is, hogy a hatalmával gyakran visszaélő földesúri adminisztrátor azzal is megalázta a helyhatóságok választott elöljáróit, hogy őket örökös jobbágyoknak, rebelliseknek, sőt akasztófára valóknak nevezte büntetlenül. „Készebbek leszünk régi szent királyainktól törvényes szabadsággal megajándékozott lakóföldünket inkább pusztán hagyni és őfelsége birodalmában magunkat más helyekre recipiálni (bevonni)", semhogy örökös jobbágyok (subditus haereditarius) sorsára jussunk. Ezt is belefoglalták felterjesztéseikbe.

17 Miközben a kamarai és a fiskális birtokok közrendű lakossága harmincadokon, vámokon és réveken nem volt mentes a személyük és árucikkeik után járó 14. KA Inv. 1733. Nr 287. f. 1—2. Előbb Tarnaőrsön és Pesten. 15. JNSZ Lt JKI Közig. ír. Capsa I. fasc. 1., 1736. április 25. 16. JNSZ Lt, Jászfényszaru Lt, Protocollum 1697—1786. 53—57. 17. KA Inv. 1743. Nr 128. f. 153. Extractus generalium gravaminum Districtuum Jassigum et Cumanorum.