Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)

Történelem - Békés József: A Duna melléki parasztvármegye statútumai 1663

TÖRTÉNELEM 239 Talán Bethlen Gábor leveléből vett részlettel sommázhatnánk a hódoltsági viszonyok leglényegesebb vonását: „A jobbágy a mi tulajdonunk országostul, a töröknek csak behódol."

6 A továbbiakban a XVII. századi hódoltság olyan viszonyait emeljük ki, melyeket a szövegközléssel kapcsolatban leginkább fontosnak tartunk. A XVII. század derekán a török hatalom már túl jutott fénykorán, de még jelentős erőt képviselt. A megújuló török hódítások a birodalom belső bajain, feszültségein enyhítettek valamelyest. IV. Murád (1623—1640) a birodalom keleti határát növelte, IV. Mehmed (1648—1687) pedig Európában hódított újabb területeket. Uralkodása alatt jelentősen nőtt a magyarországi török hódoltság. A korábbi viszonyokhoz képest jelentős változás, hogy a törökök a hódoltságból igyekeznek eltávolítani a nemesi megye képviselőit.

7 E törekvésük azonban csak részben valósult meg.

8 A területileg kiszorult megye alapjaiban érvényesíteni tudta korábbi jogait. A jogszolgáltatás a magyar törvények alapján történt. Ha valaki jogi ügyekben a törökhöz fordult, akkor azt „törökösségnek" bélyegezték. A török hatóságok csupán a halálbüntetés végrehajtásának engedélyezését követelték meg.

9 Tiltották a törvények a töröknek való önkéntes behódolást,

10 a vele való szövetkezést, valamint azt, hogy határkiigazítási ügyekben a törökhöz folyamodjanak.

11 A XVII. századi hódoltsági körülmények főleg két vonatkozásban sújtották a korábbinál is jobban a népességet: csökkent a közbiztonság, nőttek a lakosság terhei. A népesség terheinek növekedését a gyakran mindkét részre végzett munkák, a katonaság porciózása és a súlyosbodó adóterhek jelentették. A békeszerződések a gyakorlatban soha nem valósultak meg maradéktalanul. Többnyire a nagyobb hadműveletek szünetelését jelentették.

12 Mindkét fél részéről rendszeresek voltak a kisebb csatározások. A XVII. századra hanyatló végvári katonaság hódoltságbeli portyázásai inkább terhére mint javára voltak a lakosságnak, ráadásul még ingerelték is a törököt.

13 6. Idézi: MNT VI. 463. 7. SZAKÁLY Ferenc 1969. 45. Pest megye rendjei Fülek, Szécsény és Nógrád várában tartották gyűléseiket; ezek pusztulása után Gács várában, 1660-tól kezdve gyakran Losonc lett a megyegyűlések helye. HORNYIK János 1861. 174., MW PPSK I. 313. 8. HEGYI Klára 1976. 242. sk. 9. SALAMON Ferenc 1886. 322. sk., MT III. 1030—1031. 10. CJH 1900. 194—195.: 1622. XX., 244—245.: 1625. XII. 11. CJH 1900. 146—147.: 1659. XIII., valamint HEGYI Klára 1976. 245. 12. SALAMON Ferenc 1886. 115—123. 13. Az országgyűlések törvényeket is hoztak a csatázok ellen. Esterházy nádor is ellenezte, de a végváriak ellátatlansága miatt nem tehetett semmit. MNT VI. 472. p.