Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)
Régészet - H. Tóth Elvíra: Négy évtized régészeti kutatásai Bács–Kiskun megyében (1949–1989)
REGESZET 213 (kiterjedése mintegy 3000 m 2 ). Ez a második teljesen feltárt középkori beltelek Szentkirályon. Előkerült két, földbe mélyített gazdasági épület (23., 24. épület), az egyik a település keletkezésének, a kunok megtelepedésének korából származik (XIV. sz. második fele). Ezt a legelső településréteget szintben is sikerült elkülöníteni. Körülkerített állattartó helyeket (karámfalakat), gabonavermeket, vízelvezető árkokat is tártunk fel. DNy felé, egy másik beltelken, külső kemencés haromosztatu lakóház feltárását kezdtük meg (22. épület). A templomtól D és DNy felé tisztáztuk az Árpád-kori temető kiterjedését (327—355. sz. sír). A temetőnek ez a része is többrétegű. Újabb stratigráfiai megfigyelések és leletek arra utalnak, hogy a település területén a XVI. sz. végén nem szűnt meg teljesen az élet, a XVI. sz. első évtizedeiben egyes telkek lakottak voltak. Munkatársak: Ferencz Márta antropológus, Takács István archaeozoológus, Kassai M. Katalin archaeobotanikus, Balázs György néprajzkutató. Az ásatáson részt vett: Takács Miklós régész, Pölös Andrea egy. hallgató. Régészeti Füzetek Ser. I. No. 41. 1988. 104. Pálóczi-Horváth András Szentkirály — Templom dűlő, református templom (1988—1989) A Magyar Mezőgazdasági Múzeum 1988—1989-ben folytatta Szentkirály késő középkori falu ásatását a „Középkori agrártelepülések régészeti és interdiszciplináris kutatása" tématerv keretében. Az ásatás költségeire a Szentkirályi Egyetértés Mgtsz (1988), illetőleg a Művelődési Minisztérium (1989) támogatást biztosított. A középkori templom helyén álló református templomtól DNy-ra 110 m-re új munkaterületen kezdtünk feltárást. A felső településrétegben napvilágra került egy három helyiséges lakóház (22. épület), amely a XVII. század első harmadában pusztult el. Irányítása ÉNy—DK, bejárata DNy felől nyílott. Alatta vastag, égett, paticsos omladékréteg takarta egy XV. századi lakóház maradványait (25. épület). Ez két helyiséges volt, a konyha hátsó falából kiugró kerek kemencével és a szobában álló szemeskályhával rendelkezett. Részletes megfigyeléseket tettünk a házfalak, az alapozások szerkezetére, a födémre és a héjazatra, a padlóra, valamint a ház belső berendezésére vonatkozólag. Különösen értékes és gazdag a szemeskályha cserépanyaga, amelyből valószínűleg rekonstruálható lesz a kályha. Érdekes megfigyeléseket tehettünk a tüzelőberendezések fejlődésére, mivel a 25. épület I. periódusában még más típusú kemence állt a szobában, s a kiugró kerek kemence még nem épült meg. Mind a 22., mind a 25. épület DK-i végéhez színszerű toldalékok csatlakoztak. A lakóház mellett több gazdasági épületet, karámot, terménytároló vermet tártunk fel. A beltelken a 22., illetve a 25. épülettel párhuzamosan még egy lakóház állt (29. épület), ennek kiterjedését tisztáztuk, és feltártuk a szoba egy részét a szemeskályhával. A XVI. századra keltezhető. A középkori templom körüli temető feltárását a 409. sírral befejeztük, ezzel a református templomtól DK-re fekvő temetőrészt teljesen feltártuk, a templomfalat 5—10 m-re megközelítve. Egy késő középkori sírban ásót találtunk. Munkatársak: dr. Ferencz Márta anthropológus (Természettudományi Múzeum Embertani Tára), Sabján Tibor építész és néprajzkutató (Szabadtéri Néprajzi Múzeum. Szentendre), Takács István archeozoológus (Mezőgazdasági Múzeum). KJMA 90. 694. Pálóczi Horváth András
