Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)
Régészet - H. Tóth Elvíra: Négy évtized régészeti kutatásai Bács–Kiskun megyében (1949–1989)
212 H. TÓTH: NÉGY ÉVTIZED RÉGÉSZETI. . . ÉK-i vége: a 90—106. sz. gödör. A gödrök többsége betöltődése előtt terménytároló verem volt: a 94. sz. gödör alján faszerkezetű kutat találtunk, amely még a település fennállása alatt betemetődött. Kibontottuk egy nagy vízelvezető árok (33. sz.) újabb szakaszát. Fontos új eredménynek számít a falu pusztulásának idejére (XVI. sz. vége) keltezhető, utolsó külső járószint kibontása nagy felületen, ahol állattartásra szolgáló elkerített, ill. félig fedett helyek nyomai voltak megállapíthatók. Másrészt a lakóépületek alatt több helyen kibontottunk a legkorábbi járószintet is, amelyen cölöpszerkezetű, nem szilárd falú építmények álltak. Újabb szakaszokat tártunk fel a középkori falu utcájának (kocsiútjának) felszínéből. A középkori templom körüli temetőben 13 sírt tártunk fel (257—269. sz. sír). A temető alsó rétegei Árpád-koriak. Két késő középkori sírban pártmaradványok kerültek elő. Munkatársak: Ferencz Márta antropológus, Takács István archaeozoológus, Balázs György néprajzkutató, Kassai Mária archaeobotanikus. Az ásatáson részt vettek: Hutai Gábor restaurátor és Trunk Károly, Bárdos Éva preparátor, Ács Csilla és Hatházi Gábor egyetemi hallgató. Régészeti Füzetek Ser. I. No. 38. 1985. 107. ArchÉrt. 112. 1985. 291—292. Pálóczi-Horváth András Lászlófalva — Templom dűlő (1985) „Szentkirály" késő középkori kun lakosságú falu feltárását 1985-ben az előző évi munkaterülethez csatlakozva folytattuk a ref. templomtól D-re és DK-re. A LXV— LXVI. és LXXII—LXXV. szelvényt, valamint a 33—36. kutatóárkot tártuk fel. A kutatás alatt levő, nagy kiterjedésű beltelken DK felé is feltártuk az utolsó objektumot, így kiterjedése minden irányban tisztázott. A 16. és a 16/a épület irányítása ÉK DNy, két külön periódust képvisel, mindkettő lakóháznak tartható. A 17. épület ovális alaprajzú gazdasági épület. Ezen kívül még két állattartásra szolgáló épület részleteit tártuk fel a gazdasági udvar külső járószintjeivel. A telket ÉK—DNy-i irányban osztja egy vízelvezető árok (34. árok). Ujabb terménytároló vermeket bontottunk ki (107 —116. gödör). Igen gazdag leletanyag került elő egy gödörkútból (94. gödör): faeszközök, cserépedények, bőr- és szövetmaradványok, épületgerendák és tapasztások, növényi magvak, állattani leletek. A kútkáva hasított gerendavázas szerkezete jó állapotban megmaradt, felszedését és konzerválását 1986-ra tervezzük, addig is lefedve, félig visszatemettük. A középkori templom körüli temetőben feltártuk a 270—304. sz. sírt, egy részük Árpád-kori. Két késő középkori sírban párta került elő. Munkatársak: Ferencz Márta antropológus, Takács István archaeozoológus, Kassai M. Katalin archaeobotanikus, Balázs György néprajzkutató. Az ásatáson részt vettek: Trunk Károly, Hutai Gábor restaurátor, Bárdos Eva preparátor, Hatházi Gábor régész, Ács Csilla egy. hallgató. Régészeti Füzetek Ser. I. No. 39. 1986. 96. ArchÉrt. 113. 1986.287—288. Pálóczi-Horváth András Szentkirály (= Lászlófalva) — Templom dűlő (1987) 1987-től a Magyar Mezőgazdasági Múzeum folytatja a feltárásokat a „Középkori agrártelepülések régészeti kutatása" téma keretében. Á középkori templom helyén álló református templomtól DK-re egy XV— XVI. sz.-i beltelek teljes feltárását zártuk le
