Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)
Régészet - H. Tóth Elvíra: Négy évtized régészeti kutatásai Bács–Kiskun megyében (1949–1989)
RÉGÉSZET 191 Bácsszentgyörgy — Schäfer domb (1961) 1.: 8 Régészeti Füzetek. Ser. I. No. 15. 1962. 11. 349. Bátmonostor — Kálvária (1960 A mesterséges dombon terült el a falu XV— XVII. sz.-i temetője melynek néhány sírját az útépítés bolygatta meg. Régészeti Füzetek. Ser. I. No. 15. 1961. 83. Kőhegyi Mihály 350. Bátmonostor — Pusztafalu (1966) A községtől D-re, Pusztafalu nevű határrészben állott a XII. század végén épült apátság egy gazdasági telepe, templommal. A tatárjárás alkalmával történt pusztulást követően, a XIV. sz. közepén pápai engedéllyel filiális apátsági rangra emelkedett kolostorát kijavították és az Ágostonrendi szerzetesek az 1500-as évek közepéig lakták. A templom és a kolostor egy részét 1871-ben Henszlmann Imre tárta fel. Azóta itt nem történt módszeres kutatás és útépítéshez a még meglévő köveket is kitermelték. Az ennek kapcsán meginduló régészeti feltárást a kolostor két részénél kezdtük meg. Az egyik helyen egy Árpád-kori kemencét tártak fel és több építési periódus tisztázása után faragott gótikus bordaívek kerültek elő. Az ásatás másik részén a monostor közelében lévő 103 sírt tártuk fel. A megtalált monostor alapfalait nem sikerült a Henszlmann féle ásatással azonosítani. Konzultáns: Kovalovszki Júlia. Régészeti Füzetek Ser. I. No. 20. 1967. 71—72. ArchÉrt. 94. 1967. 229. Cumania I. 1972. 259. Kőhegyi Mihály Bátmonostor — Pusztafalu (1967) A monostor helyén újabb gótikus faragott kő került elő. Régészeti Füzetek Ser. I. No. 21. 1968. 52. Kőhegyi Mihály Bátmonostor — Pusztafalu (1977) A lelőhelyen két területen végeztünk kutatást, az 1966-os leletmentés szelvényeihez kapcsolódva. Az A-val jelölt felületen hevenyészett megépítésű falakat tártunk fel, melyek késő középkori rétegeket törnek át. Ennek alapján a falakat a XVIII. sz. elején említett görögkeleti szerzetesekhez köthetjük. Az itt végzett kutatás során felszínre kerültek még szemes kemence és kemencemaradványok, házak vertfalainak egy-egy szakasza. A leletanyagot gótikus gyámkövek és bordatagok, kora Árpád-kori és zömmel XV— XVI. sz.-i kerámiaanyag képezi. Az A felületet kerítő vizesárkot egy helyen átvágtuk, szélessége 9,5 m. A belőle előkerült XVI— XVII. sz.-i kerámiaanyag és néhány eszközletet jelentős. А В felületen feltártuk a Henszlmann Imre által is közölt, B-vel jelölt ossarium rendeltetésű kápolnát, így lehetővé válik a Henszlmann Imre által közölt alaprajz méretarányainak tisztázása. A kápolna melletti temetőrészben feltártunk 176 sírt (az eddig feltárt sírok száma 279). A leletanyag alapján — néhány övcsat és pártamaradványok — a sírok nagy része a XIV— XVI. századból származik. A temető területén Árpád-kori gödrök és két árok részlete került még felszínre.
