Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)
Régészet - Wicker Erika: Koporsók a csólyospáli avar kori temetőben
REGESZET 17 sarkaiban máshol is megfigyelt lyukak vagy árkok temetőnkben ugyanis a legtöbb dokumentálható esetben túlnyúlnak az eltérő színű földsávon (VI. tábla 3.). 16 Egyébként is meggondolandó, miféle rendeltetésük lenne fenékpadmalyos sírkiképzés esetén ezeknek a lyukaknak-árkoknak, ill. a kedvező körülmények esetén megfigyelhető keretnyomoknak. A fenékpadmalyos sír elméletét tehát el kell vetnünk. így a már a vázak fölött megfogható, a sírnál keskenyebb és rövidebb, eltérő színű földsávokra — véleményünk szerint — egyetlen magyarázat kínálkozik: a koporsótető beroskadásakor beszivárgó föld a koporsóládát kitöltve megőrizte annak formáját. Ezt az elképzelést feltétlenül alátámasztja, hogy az egyik ilyen sírban, éppen a sötétebb földsáv és a sírföld találkozásánál vas koporsókapcsot találtunk 17 (V. tábla 1.). Ez a már a váz fölött jelentkező, eltérő színű földsáv lehet barna, sötétbarna, esetleg sötétszürke (IV. tábla 1-3. ; V. tábla; VIII. tábla 4.), de lehet a környezeténél világosabb is. (VI. tábla 1.). Előbbi esetben nyilvánvalóan a beroskadt, elkorhadt koporsófedél maradványait sikerült megfognunk, a világosabb földsávoknál pedig a koporsóba szüremlő világosabb színű földet. 18 Azt, hogy a koporsótetőre a betemetéskor került föld világosabb színű, a sír kiásásának és betemetésének technikája is igazolja. A sírgödör kiásásakor ugyanis a felső fekete réteg legalulra, az alatta levő, jóval nagyobb tömegű, világosabb színű föld pedig föléje kerül. Visszatemetéskor fordított a helyzet. A koporsóra először az utoljára kiásott világos, de mindenesetre igen kevéssé kevert földet dobják, mely a koporsó tetejéről részben a sír fenekére, a koporsó mellé szivárog, így a koporsótető beroskadásakor a (váz körül aztán gyakran megfigyelhető) világosabb színű föld kerül a koporsóládába (VII. tábla 3-4). Ugyanerre vezethető vissza az a Csólyoson is gyakran megfigyelt jelenség, hogy míg a sírfolt jól körülhatárolhatóan, általában sötétebb színű téglalap formájában jelentkezik, a váz felé haladva a sír betöltött földje egyre világosabb színű lesz (VIII. tábla, 3.). Ez igencsak megnehezíti, olykor lehetetlenné is teszi a sírgödör pontos feltárását, hiszen a sír oldalfalai a váz felé haladva egyre kevésbé követhetők. így fordulhat elő az, hogy az eredetileg a sírfenéken, a sarkokhoz közel fekvő lyukak olykor az általunk kibontott „sírgödör" falai alá nyúlnak. Szerencsés esetekben a koporsó fedél-, fenék- sőt oldaldeszkáit is meg tudtuk figyelni. A fedél- és fenékdeszkák elkorhadt maradványait jelző sötétebb földsávok megfigyelését az tette lehetővé, hogy a feltárás során hossz- és keresztmetszeti sírbontást is alkalmazhatunk. Több sírnál jelentkeztek a váz alatt és felett 10-15 16. Árkokra és lyukakra egyaránt vonatkozik pl. a 46., 61., 125., 181., 199., 224., 225. és 256. sírokban. 17. A 214. gyermeksírban a koporsó jobb oldalának közepén, a koporsósáv és a sírföld találkozásánál, a csontok szintjén vas koporsókapocs feküdt. Ez a koporsó nagy valószínűséggel láb nélküli rönkkoporsó volt, félkörös ívvel záródó koporsófenékkel. 18. A sír környező földjénél világosabb színű földsáv jelezte a 224. sír ferdén álló koporsóját.
