Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)

Régészet - H. Tóth Elvíra: Négy évtized régészeti kutatásai Bács–Kiskun megyében (1949–1989)

REGESZET 147 A sírok bolygatottak; kb. 70%-ukat röviddel a temetés után rabolták ki; a viszonylag sok szórvány koponya viszont azt jelzi, hogy a közelmúlt mezőgazdasági munkái is sírokat bolygattak. A sírfenék megfigyeléseiből arra következtethetünk, hogy a temetőben általánosan elterjedt a koporsós temetkezés. Fanyomot egy esetben sikerült megfigyelni, viszont a sírfenekek jól őrzik a koporsólábak és oldaldeszkák lenyomatát (négy lyuk, két árok, ill. külső és létrás keretek). Sok esetben ezek mellett az összeroskadt koporsóba szivárgó föld eltérő színe is egyértelműen utal a koporsóra. Koporsóba temették a 232. sír hasrafektetett, fordított tájolású, fülbevaló-gyöngyös halottját is. Bronzkori temető, hamvasztásos — E/6—E/11. — sírok. Mellékletet csak az E/8, urnasír tartalmazott (bronz tűk, bronz csákány). Csontvázas bronzkori sír 1986. évben nem került elő. A szarmata temetőben 1986-ban nem tártunk fel sírt. Régészeti Füzetek Ser. I. No. 40. 1987. 64. ArchÉrt. 114—115. 1987—1988. 271. Wicker Erika Csólyospálos — Felsőpálos, volt Budai-tanya (1987) Az 1983 óta folyó kutatás ötödik évében feltártuk a 246—272. sz. sírokat. Egy bronzkori sír kivételével valamennyi avar kori volt; szarmata sír az idén nem került elő. Az ez évi feltárást rendkívül megnehezítette a magasan álló talajvíz, mely több sírt elöntött, s néhány kutatóárok meghosszabbítását is lehetetlenné tette. Ennek ellenére a hosszés keresztmetszeti bontások, valamint a sírfenék vizsgálatok eredményei tovább valószínűsítik korábbi megfigyeléseinket, miszerint a koporsós temetkezés teljesen általános volt, bár famaradványt egyáltalán nem, koporsókapcsot pedig csak igen ritkán találtunk. Az eddigiekhez hasonlóan négy lyukas-keretes volt bronzkori sírunk feneke is. Az avar sírokból jelentősnek mondható lelet nem került elő. A sírmellékletek átlagosak, a korszak későbbi szakaszára jellemzőek. A 26 avar kori sírból egy kettős, egy pedig hármas temetkezés volt. Előkerült egy lócsontváz és néhány — sírokat nem érintő — árok: koruk ismeretlen, temetőhöz való tartozásuk bizonytalan. Munkatárs: Zsótér Edit segédrestaurátor (Thorma János Múzeum) Kiskunhalas. Régészeti Füzetek Ser. I. No. 41. 1988. 50. ArchÉrt. 115. 1989. 271. Wicker Erika 209. Dunaegyháza — Újsolt (1950) A Dunaegyháza—Újsolt közötti bekötőút építésénél a 11 760 km szelvénynél homokdomb kitermelése folyamán avar kori temető sírjai kerültek elő. A leletmentő kiszállással 3 sírból késő avar kori leleteket mentettek meg. KJMA 68. 74. (Risztics Emília) Ersekcsanád— Szt. György dűlő (I960) 1.: 26. Régészeti Füzetek Ser. I. No. 14. 1961. 15. Cumania I. 1972. 235. 210. Fájsz (1958) A községtől E-ra 45 km-re közvetlenül a Duna medre mellett az ártéren gáterősítés közben még 1957-ben sírokat leltek. A leletmentés megindulásakor már közel 100 sírt feldúltak. Az ezután megmentett 132 sírban késő avar kori temetkezéssel elhantolt