Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)

Régészet - H. Tóth Elvíra: Négy évtized régészeti kutatásai Bács–Kiskun megyében (1949–1989)

REGESZET 145 205. Baja — Szegedi út (1977) Az ÉD-i homokdomb területéről már régebben is kerültek elő szórványos leletek. Vízvezeték fektetésekor most újabb sírt találtak, melyből egy tausírozott csat került a múzeumba. A leletmentés a sűrűn beépített területen egyetlen sírt eredményezett (vaskés, állatcsont melléklettel). A mentési munkák során kiderült, hogy a Stromfeld Aurél utca nyomvonalában még mintegy 8-10 avar sírt pusztítottak el. Munkatárs: Antalóczi Ildikó egy. hallgató Régészeti Füzetek Ser. I. No. 31. 1978. 74. ArchÉrt. 105. 1978. 283. Kőhegyi Mihály 206. Bácsalmás — Szőlők (1960) Földmunka során avar sírt találtak, melyből egy vaslándzsát mentettünk meg. Régészeti Füzetek Ser. I. No. 14. 1960. 52. Kőhegyi Mihály 207. Bácsalmás — Toldy utca 13. (1958) A község belterületén házjavítás céljára vályogot vertek és eközben egy sírt találtak. Melléklete fekete földedény, vaspenge és arany fülbevaló volt. A leletmentéskor az avar sír mellett egy aeneolitikus földbevájt kemence is előkerült. KJMA 69. 203. (Zalotay Elemér) Bácshokod— Vasútmente (1960) 1.: 286 Régészeti Füzetek Ser. I. No. 14. 1960. 81. 208. Csólyospálos — Felsőpálos (1983) Az első helyszíni szemle alapján felmerült, hogy a területen nagy kiterjedésű avar temető van. A feltételezést a megkezdett leletmentés, melynek során 95 sírt tártunk fel, igazolta. A temető 80%-át kirabolták. A rablás főleg a férfisírokat érintette. Feltűnő volt a feltárt részen a fegyverrel (íjjal, nyíllal) ellátott, veretes öves férfisírok nagy száma. A temető egykori gazdagságát jól mutatják — a rablások ellenére is — a sírokban a gazdag leletek. Ezek alapján a feltárt temetőrész K-i felében fekvő sírokat az ún. középavar, a többit az ún. későavar korba sorolhatjuk. A két temetőrész egymástól jól elhatárolható. A feltárás során sikerült a temető É-i szélét megtalálnunk. Az előkerült leletek közt kétségtelenül a legjelentősebb az 52. sz. női sírban talált üveg ivókürt, mely pontos mása a kiskörei darabnak. A környező síkságból ma már alig kiemelkedő dombhátat már a bronzkorban is temetőnek használták. Nyolc bronzkori sírt tártunk fel, melynek jó része rablott volt ugyan, de csak két esetben ástak avar kori sírt bronzkorira. Az ásatás munkatársai: Kulcsár Valéria régész (KJM), Veresné Csipkó Adrienne tárlatvezető (TJM) és kiskunhalasi gimnazisták voltak. Régészeti Füzetek Ser. I. No. 37. 1984. 69. ArchÉrt. 111. 1984. 271. Wicker Erika