Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)

Régészet - Wicker Erika: Koporsók a csólyospáli avar kori temetőben

REGESZET 13 Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a sírfenéken jelentkező árkok és lyukak nem minden talajban foghatók meg határozottan. Csólyospálosi tapasztalataink alapján ezek foltjait ill. az összekötő keretnyomokat (I—

III. tábla; XI. tábla 4.) a homokos talaj őrzi meg leginkább. Nagyon nedves, kötött, agyagos föld esetén e foltok határozatlan körvonalait igazán csak a gyakorlott szem veszi észre. Ezért is lenne fontos minden feltárt sírnál megfigyelni és dokumentálni a talaj minőségét. TOMKA Péter a tápi temető kötöttebb földjében is a sírok 72,5%-ában talált „sajátos gödörformát", azaz „lemélyítést". Ezek árokszerűek, a sír két keskenyebb végén, annak teljes szélességében helyezkednek el.

8 A szerencsésebb talajviszonyok és a sírfenekek vizsgálatára irányuló megfigyelések új eredményekkel gazdagították az elmúlt években — elsősorban a Duna —Tisza közén — az avarkori temetkezési szokásokkal kapcsolatos ismereteinket. H. TÓTH Elvira több temetőben nemcsak a sírok sarkaiban levő elszíneződéseket (kibontva lyukakat) vette észre és dokumentálta pontosan, hanem nagyon sokszor az ezeket a sír oldalaival párhuzamosan összekötő keretsávokat is sikerült megfigyelnie.

9 A vázcsontok alatt jelentkező oldal- és keresztsávok, valamint a sír sarkaiban levő lyukak alapján lécekből vagy keskeny deszkákból összeállított, ácsolt, négy lábon álló, állatbőrrel bevont „halotti ágyat", „halotti kerevetet" rekonstruált (3. kép).

10 A csólyospálosi temető talajviszonyai és bizonyára a koporsókészítéshez használt faanyag minősége sem tettek lehetővé olyanféle koporsócsík- vagy famaradvány-megfigyeléseket, melyek pl. a tápi temetőre általánosan jellemzőek voltak, így a szakirodalom eddigi megállapításai szerint csak azokat a sírokat határozhattuk volna meg koporsós temetkezésekként, melyekből vas koporsókapcsok, esetleg a koporsóval kapcsolatba hozható vaspántok kerültek elő. E sírok száma az avarkori temetőben nem túlságosan magas; s mivel a koporsókapcsok általában gazdagabb mellékletü sírokból származnak,a koporsós temetkezéseket a kutatók vagyonhoz, ranghoz, előkelőséghez szokták kötni. Bár TOMKA Péter is felhívta a figyelmet azokra a csont-, koponya- és leletelmozdulásokra, melyek kizárólag egy üreges belsejű koporsóláda meglétével magyarázhatók,

11 megállapításai eddig nem találtak igazán kellő visszhangra. Igaz, ezen elmozdulások megfigyelését a bolygatások nagy száma rendkívül megnehezíti, olykor lehetetlenné is teszi. A csólyospálosi temető feltárása során egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy megfelelőfeltárási módszerekkel akkor is kimutatható a koporsó megléte, ha arra fámaradvány, kapcsok vagy pántok közvetlenül nem utalnak, s — főleg bolygatott sírokban — a fentebb említett csontelmozdulások sem figyelhetők meg. 8. TOMKA Péter 1977—78. 52—53. 9. H. TÓTH Elvira 1981. 10. H. TÓTH Elvira 1981. Rekonstrukciójának lényege, hogy a vázak felett nem tudtak földelszíneződést vagy más, koporsóra utaló nyomot megfigyelni. 11. Ld. a 3. jegyzetet