Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)

Régészet - H. Tóth Elvíra: Négy évtized régészeti kutatásai Bács–Kiskun megyében (1949–1989)

132 H. TÓTH: NÉGY ÉVTIZED RÉGÉSZETI. . . Lászlófalva — Győrfi dűlő (1982) 1.: 396. Régészeti Füzetek Ser. I. No. 36. 1983. 107. Lászlófalva — Homokbánya (1976) 1.: 273. Régészeti Füzetek Ser. I. No. 30. 1977. 39. Lászlófalva — Templom dűlő (1973) 1.: 399. Régészeti Füzetek Ser. I. No. 27. 1974. 97. Lászlófalva — Templom dűlő (1974) 1.: 399. Régészeti Füzetek Ser. I. No. 28. 1975. 126. Lászlófalva — Templom dűlő (1978) 1.: 399. Régészeti Füzetek Ser. I. No. 32. 1979, 122. Lászlófalva — Templom dűlő (1982) 1.: 399. Régészeti Füzetek Ser. I. No. 36. 1983. 107. 172. Madaras — Dózsa Tsz (1959) Útépítés közben egy szarmata sír került elő. Benne agyagpohár, orsógomb, állatfejes bronzfibula s számos gyöngy volt. Régészeti Füzetek Ser. I. No. 13. 1960. 60. Kőhegyi Mihály 173. Madaras — Halmok — Kígyósér (1952) A Kígyósér szeszélyes folyása által körülvett sziget közepén ismeretlen korú (talán koravaskori) földvár É-i oldalán két, halomsírokból álló csoport helyezkedik el, válik ki jól a környezetből. Az egyik közel a földvárhoz, a másik az ér partján ettől távolabb. A halmokat a szakirodalom már régóta ismeri. Ezen a területen keresztül vezető dülőút javításakor három halmot le akartak hordani, és végleges elpusztulásuk fenyegetett. A két halomsír csoportot térképezték megszámozták és a veszélyeztetett sírokat feltárták (jelzésük XVII., XIX., XX.). A XII. sz-i erősen lekoptatott halomsír alatt (mag. 2. m) a halom Ny-i felében egy DK—ÉNy-i irányú sírmélyedést találtak, amelyet a későbbi kincskeresők" kifosztottak. A jelentős nagyságú, aknaszerű gödörben (3,96 x 2,00), kerek korongfából készült boronavázon belül volt a halott eltemetve. A dorongokat S-alakú vaskapcsok fogták össze. Valószínűen női sír volt: a kézfej környékén orsógombot és a lábnál egy római völgyeit poharat utánzó szürke edénykét találtak. A bolygatás gödrében borostyángyöngyök, ezüst sodrony és egy korongolt cseréptöredék került elő. A leletek azt mutatják, hogy a halomsír szarmata temetkezés emléke. A másik két halomsír még alaposabban ki volt fosztva. Az egyikben (XX. sz.) jelentéktelen cseréptöredéket és egy kis pattintott kőhegyet, mint szórványleleteket kell felfognunk. A halmok közelebbi kora nem határozható meg. Az említett földvártól K-re, mintegy 300 m-re, egy építkezésnél nagyobb terület elegyengetésével csontvázas sírok kerültek elő. Feltártak 16 sírt; közülük ÉD-i irányúakat is. A leletek és az É—D-i irányítás alapján 10 sír jazyg-szarmatának tekinthető, valószínűleg a II. sz.-ból származnak. A sírok közül kettőnél (10. és 16. sz.) az ásató