Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Régészet - Kulcsár Valéria–Vörös István: Szarmata telep Lajosmizse határában

88 KULCSÁR—VOROS: SZARMATA TELEP . . . val.

11 E két tárgytípus kronológiájával és tipológiájával részletesen foglalkozott H. VADAY Andrea.

12 A lelőhelyünkön előkerült értékelhető terra sigillaták a Rajna vidéki műhelyekből származnak, s figyelemre méltó, hogy készítési helyüket tekintve milyen változatosságot mutatnak (Rheinzabern, Westerndorf, Pfaffenhofen?). A Drag. 33. és 37. típusba sorolhatók, mint az Alföldön ismert sigillaták többsége.

13 (3. kép 1., 5. kép 6., 8. kép L, 9. kép 2—4.) A telep importtárgyait egy (provinciális?) terra sigillata utánzat (2. kép 2., 9. kép 5.), egy római tál peremtöredéke (4. kép 4., 9. kép 1.) és egy ugyancsak birodalmi eredetű (de valószínűleg nem pannóniai)

14 barbotin díszű tál töredékei (8. kép 2., 11. kép 6.) egészítik ki. Ez utóbbinak összesen csak két analógiáját ismerjük a barbaricumból (Angyalföld, Szarvas)

15

. A terra sigillaták, illetve általában a római importtárgyak százalékos aránya a leletanyagon belül telepünkön a barbaricum más vidékeihez képest magas. A lajosmizsei szarmata „falurész" kerámiájának 5,32%-át alkotja 5 terra sigillata edény töredéke, s összesen 8,51 %-os a római importkerámia része. Összehasonlításul: Kunszentmártonban a római áru az egész leletanyag 1%-a volt

16

, Bánhalmán ugyanannyi

17

. A Csongrád megyei Földeákon, ahol a lajosmizsei vei azonos nagyságrendű szarmata telepanyagot tártak fel (a pontos szám a publikáció alapján nem megállapítható), a sigillaták aránya nem éri el a 2%-ot.

18 Biharkeresztes Ártánd-Kisfarkasdombon az importtárgyak 2,29%-ot tettek ki

19

, Nagyfarkasdombon 5,23 %-ot.

20 Ez utóbbi lelőhely római áruban való bőségét azonban az egyik római — Pannoniát Daciával összekötő — kereskedelmi útvonalon való elhelyezkedése indokolja.

21 A barbaricumon belül periférikus helyzetű tiszavasvári telepeken (Józsefháza, Téglás; Keresztfal; Paptelekhát) — azzal együtt, hogy a 11. Például: Bánhalma — H. VADAY A.—VÖRÖS I. 1977. 104., Kunszentmárton — H. VADAY A.—VÖRÖS I. 1979/80. 122., Biharkeresztes Ártánd-Kisfarkasdomb — M. NEPPER I. 1981., Tiszavasvári, Paptelekhát — ISTVÁNOVITS E. 1986. 206—245., Tázlár, Kriván-tanya — a szerző ásatása, publikálatlan. 12. H. VADAY A.—VÖRÖS I. 1979/80. 122. — további irodalommal. 13. GABLER D. 1968. 233.; GABLER D.—

H. VADAY A. 1986. 32. 14. H. VADAY A. megállapítása. 15. H. VADAY A. 1985. 28. 16. H. VADAY A.—VÖRÖS I. 1979/80. 122. 17. H. VADAY A.—VÖRÖS I. 1977. 98—102. 18. PÁRDUCZ M. 1941. 92—98. 19. M. NEPPER I. 1981. 112. 20. M. NEPPER I. 1982. 229. 21. GABLER D. 1968. 212.; M. NEPPER I. 1982. 237—238.