Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Történelem - Fenyvesi László: Kecskemét katolikus egyházának, a ferenceseknek a szerepe a hitélet, az anyanyelvi kultúra, a szellemiség formálásában a török időkben

160 FENYVESI: KECSKEMET KATOLIKUS EGYHAZÁNAK . . . 1546-ban a mezővárosban még csak két nőtlen, tehát katolikus lelkész működött a Nagy utcában: István és Márton. Utóbbi azonban később megnősült, családot alapított, áttérvén a lutheránus vallásra. A török adódefter szerint 1559ben már nem élt. Viszont István továbbra is katolikus plébánosként működött. Sajnos, az 1562-es defter már egyetlen papot sem nevez meg, feltehetően amiatt, mivel a lelkészek a török kánunnámék (adóügyi rendelkezések) értelmében az egész budai szandzsák területén teljes adómentességet élveztek, s így fölöslegesnek ítélték nevük feljegyzését az adólistákra.

19 A kecskeméti iskola Mohács előtti színvonalát nemcsak Zsigmond herceg, lengyel trónörökös jutalma jelzi az énekes deákok részére, hanem egy másik szórványadat is. E szerint a „kecskeméti Mihály" (Michael de Keckemety) nevű deák 1521-ben a krakkói egyetem hallgatója lett. A cívisváros régi, latin iskolája tehát olyan pallérozott elméjű ifjakat is kibocsájtott falai közül, akikben élénken élt a vágy a külföldi egyetemeken történő műveltséggyarapítás iránt is. Kecskemét plébániai iskolájában mindamellett jobbára csak a módosabb parasztpolgárok fiai tanulhattak. Mindenesetre már a reformáció előtt kialakult itt is egy vékony, latinos műveltségű „értelmiségi" csoport, melybe a plébánosok, a káplánok, a nótáriusok, az iskolamesterek és a „deákoknak" mondott, írástudó kalmárok, iparosok tartoztak.

20 A török uralom kezdetével azonban a volt magyar államapparátushoz szorosan kötődő katolikus egyház mind nehezebb helyzetbe került. Az 1540-es évektől Kecskeméten lelkészkedő, egyetlen katolikus plébános már nem tudta ellátni népes gyülekezetét, ezért a mezőváros, minden bizonnyal a reformáció terjedésének feltartóztatása érdekében is, ferences szerzeteseket kért a magyar szalvatoriánusok rendtartományától. Első alkalommal az 1548-as, váradi ferences közgyűlés teljesítette a nagy Duna—Tisza közi település magisztrátusának kérését, s Kecskemétre küldték hitszónokul Szerémújlaki Ferencet. Miként neve mutatja, ő nyilván a Szerem megyei Újlak mezővárosból származhatott el.

21 A fennmaradt szórványadatok azt bizonyítják, hogy a következő másfél évtizedben is kértek és kaptak a régi vallás kecskeméti hívei ferences szerzetesigehirdetőket. Mégpedig 1552-ben Szatmári Mátyást, négy esztendő múlva Hlyevölgyi Jánost, 1559-ben korábbi ismerősünket, Szerémújlaki Ferencet, három év elteltével pedig Miskolczi Orbánt. A kor névhasználatának megfelelően, a ference19. Uo. 20. MÉSZÁROS (FENYVESI!) L. 1979. 158—170. 21. BLÁHO V. 1775. 8.; HORNYIK J. 1861. II. 112., 225.; KARÁCSONYI J. 1923. I. 409., 1924. II. 96., 202., KÖNIG К. 1931. 12., 108.; SZARKA Gy:. 1947. 117.; Uő. 1940. 80. — 1548-ban az állami és az egyházi adókat behajtó egri végvári vitézek Kecskeméten 200 forint cenzust és a váci püspöki dézsma árendálása után 53 ft terményadót, 18 ft bortizedet kaptak. (Magyar Országos Levéltár. E 554. Magyar Kamara Archívuma. Városi és Kamarai Iratok — a továbbiakban: MKA. VKI. — 13. csomó, 47., 49., 80—81., 84—85. fol.; SZARKA Gy. 1940. 80. p. 133. jegyz.)